Újabb napsütéses reggelre ébredtünk, ezennel Maine állam Rockport nevű városában. J Egyenlőre nagy szerencsénk van az idővel, reméljük ez a továbbiakban is így lesz.
Reggeliztünk, bár a választék elég szegényes volt, de ne féljetek, éhezésről szó nincs.
Negyed 11-re beszéltük meg Andival a találkozást, ő még egy utolsót dolgozott ezen a reggelen 8-10 óra között. Bár szép tiszta idő volt, hideg szél fújt. Ennek ellenére megpróbálkoztunk a rövidnadrággal, és pólóval. J
Andi barátja is velünk tartott, felajánlotta, hogy az ő kocsijával menjünk együtt, így utasokká váltunk. Először itt a környéket jártuk be, aztán elautóztunk kb. 40 percnyi távolságra egy világítótoronyhoz. Húúúú, nagyon csinos volt. (Sziszinek lesz majd egy kvízkérdése ehhez kapcsolódóan.) Ebédre egy szendvicset ettünk, vacsira terveztünk egy közös kajálást.
Ha egy szóban kellene leírnom a mai élményemet, azt mondanám, hogy idilli. Annyira szép, rendezett házak vannak, hangulatos utcácskák, tengerpart világítótornyokkal, kedves emberek, csend és nyugalom. Próbáltuk a képekkel megörökíteni az élményt, reméljük majd ha nézitek, ti is ízelítőt kaptok a Maine-érzésből. Magát az államot Vacationland-nak (azaz Vakáció földjének) is nevezik, és jelmondata pedig: Maine, the way life should be! (Maine, ahogy élnünk kellene)
16 óra körül értünk vissza a kiindulóponthoz, egy órára elköszöntünk Andiéktól. Addig mi sétáltunk egyet a városban, Sziszi kávézott, én pedig ettem egy rebarbarás-epres pitét, mindezt a kikötőben. Remek hely egy kis pihenésre, beszélgetésre. Kis ajándékvásárlásra is futotta az időnkből az egyik helyi boltban. 17-kor találkozás ismét Andiékkal. Kérésünkre egy tengeri ételes étteremben mentünk vacsizni. Sziszi rákos cézársalátát, én pedig tengeri halas/rákos levest ettem. Hhhmmm, nagyon fincsi volt mindkettőnkké.
Most már visszajöttünk a szállásra, tervezzük, hogy időben alszunk, mert holnap nagy út vár ránk. Legjobb számítások szerint is, 9 óra autózás le délre Allentownba Nancyhez, aki Peti rokona. Allentown Philadelphia magasságában van.
Nagyon örülünk, hogy végül mégis az útiterv részévé tettük Maine-t. Mégha csak ilyen rövid időre is tudtunk része lenni az érzésnek, megérte. Huuu, én nagyon beleszerettem. J
Reméljük otthon mindenkivel minden rendben. Mi jól vagyunk, folyamatos feltöltődésben. A képek sokasodnak, lesz mit mutatni majd!
Sok puszi, Maci&Sziszi
Reggeliztünk, bár a választék elég szegényes volt, de ne féljetek, éhezésről szó nincs.
Negyed 11-re beszéltük meg Andival a találkozást, ő még egy utolsót dolgozott ezen a reggelen 8-10 óra között. Bár szép tiszta idő volt, hideg szél fújt. Ennek ellenére megpróbálkoztunk a rövidnadrággal, és pólóval. J
Andi barátja is velünk tartott, felajánlotta, hogy az ő kocsijával menjünk együtt, így utasokká váltunk. Először itt a környéket jártuk be, aztán elautóztunk kb. 40 percnyi távolságra egy világítótoronyhoz. Húúúú, nagyon csinos volt. (Sziszinek lesz majd egy kvízkérdése ehhez kapcsolódóan.) Ebédre egy szendvicset ettünk, vacsira terveztünk egy közös kajálást.
Ha egy szóban kellene leírnom a mai élményemet, azt mondanám, hogy idilli. Annyira szép, rendezett házak vannak, hangulatos utcácskák, tengerpart világítótornyokkal, kedves emberek, csend és nyugalom. Próbáltuk a képekkel megörökíteni az élményt, reméljük majd ha nézitek, ti is ízelítőt kaptok a Maine-érzésből. Magát az államot Vacationland-nak (azaz Vakáció földjének) is nevezik, és jelmondata pedig: Maine, the way life should be! (Maine, ahogy élnünk kellene)
16 óra körül értünk vissza a kiindulóponthoz, egy órára elköszöntünk Andiéktól. Addig mi sétáltunk egyet a városban, Sziszi kávézott, én pedig ettem egy rebarbarás-epres pitét, mindezt a kikötőben. Remek hely egy kis pihenésre, beszélgetésre. Kis ajándékvásárlásra is futotta az időnkből az egyik helyi boltban. 17-kor találkozás ismét Andiékkal. Kérésünkre egy tengeri ételes étteremben mentünk vacsizni. Sziszi rákos cézársalátát, én pedig tengeri halas/rákos levest ettem. Hhhmmm, nagyon fincsi volt mindkettőnkké.
Most már visszajöttünk a szállásra, tervezzük, hogy időben alszunk, mert holnap nagy út vár ránk. Legjobb számítások szerint is, 9 óra autózás le délre Allentownba Nancyhez, aki Peti rokona. Allentown Philadelphia magasságában van.
Nagyon örülünk, hogy végül mégis az útiterv részévé tettük Maine-t. Mégha csak ilyen rövid időre is tudtunk része lenni az érzésnek, megérte. Huuu, én nagyon beleszerettem. J
Reméljük otthon mindenkivel minden rendben. Mi jól vagyunk, folyamatos feltöltődésben. A képek sokasodnak, lesz mit mutatni majd!
Sok puszi, Maci&Sziszi
1 megjegyzés:
Hamo!
Itt pápácska,
olvasunk mindent,tök jó!
Itthon minden OK!
Puszi Nektek!
HAMO!
Megjegyzés küldése