2010. június 13., vasárnap
Hazaérkezés?
Gondolom már nem sokan nézitek az oldalt, de sajnos a történetünk nem ért még véget! Aki tud, légyszi szorítson, hogy a bőröndjeink megkerüljenek! És SOHA SENKI NE UTAZZON ALITALIA-VAL! :(
2010. június 11., péntek
13-14. nap
13. nap: vásárlásos napot tartottunk, lent Downtown-ban, Alsó-Manhattanban. Vettünk ezt-azt.Estére stílusosan moziban megnéztük a Szex és New York-ot a lányokkal közösen. Ez volt röviden a 13. napunk.
14. nap: Sok dolgot terveztünk erre a napra, szerencsére mind sikerült belezsúfolnunk.
Reggel 9-kor metróra pattantunk és átmentünk Brooklynba. Onnan sétáltunk át a Brooklyn-hídon, aztán Wall Street, utána hajózás. A Staten Island Komppal ingyen elhajókázhattunk a Szabadság szobor mellett oda és vissza. 1 óra alatt meg is fordultunk.
Aztán Kínai negyed és Little Italy. Onnan még egy metró be a Rockefeller Centerig, aminek pedig felmentünk a leges-legtetetéjre, 70. emeltre. Még világosban érkeztünk és sötétedésig maradtunk. Készültek jó képek.Este fél 10-re értünk haza, kellően fáradtan.
Most már ülünk a buszon, tartunk Boston felé. Milyen modern kis busz, van rajta Wifi, jól jön, mert így hírt adhattunk magunkról.
Most már elköszönök, Rómából jelentkezem legközelebb.
Sok puszi, minden okés. Maci&Sziszi
11-12. nap
Egy nap lemaradásom van. Internet hiánya miatt, csak rövid bejelentkezésekre futotta, azok is köszönhetőek az 5. utcában lévő Apple Store-nak.
A 11.nap programja a következő volt: Csak 9 óra körül tértünk magunkhoz, reggeli, aztán indultunk a ’belvárosba’. Times Square és környéke, 5. utca és a Park sugárút. Többnyire boltról-boltra jártunk, voltunk az NBA boltban, NBC (TV-s) boltban, egy olyan ruha boltban, ahol modell külsejű fiúk és lányok az eladók (tényleg láttam jóképű fiúkat), többszintes játékboltban, Apple Store-ban, NHL… Így is sikerült lejárnunk a lábunkat. Ebédre végre valami leves-félét sikerült találnom, finom volt, de azért nem egy otthoni Anyu-féle borsóleves. :-)
Délután Broadway jegyvadászat kezdődött. 3-kor nyitottak a pénztárak, kígyózó sorok. 2 darab nyerte el tetszésünket, abban maradtunk, győzzön az olcsóbb. És a nyertes: 39 Steps lett. Ez az előadás már Off-Broadway darabnak számít, ami annyit jelent, hogy pár hónapja még a Broadway-n adták elő, már onnan lekerült, és most a Broadway utcájáról nyíló köztes utcán található színházban játsszák. A színház előtt még hazamentünk átöltözni szép ruhába. 8-kor kezdődött az előadás, ahova taxival érkeztünk. A 39 Steps egy Hitchcock szerzemény. Bár a könyvet nem ismerem, a színpadi feldolgozása briliáns volt. Csak 4 színész játszott, de ők négyen 150 karaktert alakítottak a 2 felvonásos darabban. Zseniális megoldások, látványos mozdulatok-mimikák, vicces szöveg (nem értettünk 100%-ban mindent, de a lényeg megvolt). Nagyon-nagyon tetszett.
Színházi előadás is kipipálható a New York-i programunkban. :-)
12. nap: A teljes napot a Central Parknak és környékének szántuk. Szerencsére az időjárás is így gondolta. Kis felhőkkel, de napos időnk volt. Nem az az izzasztó meleg, mint az előző napokon, de kiránduláshoz bőven rendben volt.
Fél 11 körül indultunk itthonról. Nagyjából tudtuk, hogy a park déli felén vannak leginkább bicikli kölcsönzők, így arra vettük az irányt. Ahogy a környékre értünk, máris ’bele botlottunk’ egy fickóba, aki bicajkölcsönzőt hirdetett. És néhány perc múlva már fel is pattantunk a bicikliinkre és már kerekeztünk is a Central Parkban. Bár az egész park kesze-kusza hálója a kisebb-nagyobb utaknak, biciklivel csak a parkon körbe haladó úttesten szabad menni. Az is jó nagy kör volt, könnyedén kihasználtuk a 2 órás kölcsönzési időt. Egészen a park északi feléig feltekertünk, ami már Harlem határa. Láttuk a Dakota házat, ahol egykor John Lennon lakot, és ahol szegényt 1980.12.08-án (szülinapomon) meggyilkoltak. Emlékére kövekkel kirakott Imagine motívumot is megnéztük. Miután visszavittük a bringákat, gyalog is még elsétáltunk azokon a kis utakon, ahova biciklivel nem mehettünk. Harlemi fiatalok utcai show-jába boltlottunk, táncoltak, ’Michael Jackson is közöttük volt’, nagyon ügyesek voltak. Ha minden igaz, sikerült felvennem őket, remélem élvezhető felvétel lett. Jó 1 órára, követve a helyiek nagyon pozitív viselkedését, mi is a fűbe vetettük magunkat. Okosan már reggel úgy indultunk, hogy bikini felsőt vettünk, így kicsit napozni is tudtunk. Nagyon jó volt, kicsit a lábainkat is pihentettük. :-)
6-tól a Múzeumok Éjszakája kezdőtt a park mellett az 5. utca Museum Mile részén. Tervek szerint 2 múzeumot néztünk ki, Guggenheim-et és a New York Múzeumot. Hát azzal nem számoltunk, hogy ennyire sokan mások is ezt a programot tervezték, meglepetésünkre tömeg fogadott minket a múzeumok körül. A Guggenheimbe olyan sor volt, hogy a komplett háztömböt körbe érte. Ezt látva Sziszi inkább döntött a másik mellett, én meg ragaszkodtam ehhez, szóval kettéváltunk, ő nézte a New York Múzeumot, én pedig a Guggenheim-et. Már maga az épület megérte, hogy belülről is lássam. Egy két alkotás számomra nem mondott sokat, de láttam híres festők képeit (Picasso, Monet, Manet, Van Gogh…)
Most már itthon. Minden rendben velünk, reméljük otthon is. Halljuk, hogy odaért a nyári meleg, örülünk. Sok puszi mindenkinek!
Maci&Sziszi
A 11.nap programja a következő volt: Csak 9 óra körül tértünk magunkhoz, reggeli, aztán indultunk a ’belvárosba’. Times Square és környéke, 5. utca és a Park sugárút. Többnyire boltról-boltra jártunk, voltunk az NBA boltban, NBC (TV-s) boltban, egy olyan ruha boltban, ahol modell külsejű fiúk és lányok az eladók (tényleg láttam jóképű fiúkat), többszintes játékboltban, Apple Store-ban, NHL… Így is sikerült lejárnunk a lábunkat. Ebédre végre valami leves-félét sikerült találnom, finom volt, de azért nem egy otthoni Anyu-féle borsóleves. :-)
Délután Broadway jegyvadászat kezdődött. 3-kor nyitottak a pénztárak, kígyózó sorok. 2 darab nyerte el tetszésünket, abban maradtunk, győzzön az olcsóbb. És a nyertes: 39 Steps lett. Ez az előadás már Off-Broadway darabnak számít, ami annyit jelent, hogy pár hónapja még a Broadway-n adták elő, már onnan lekerült, és most a Broadway utcájáról nyíló köztes utcán található színházban játsszák. A színház előtt még hazamentünk átöltözni szép ruhába. 8-kor kezdődött az előadás, ahova taxival érkeztünk. A 39 Steps egy Hitchcock szerzemény. Bár a könyvet nem ismerem, a színpadi feldolgozása briliáns volt. Csak 4 színész játszott, de ők négyen 150 karaktert alakítottak a 2 felvonásos darabban. Zseniális megoldások, látványos mozdulatok-mimikák, vicces szöveg (nem értettünk 100%-ban mindent, de a lényeg megvolt). Nagyon-nagyon tetszett.
Színházi előadás is kipipálható a New York-i programunkban. :-)
12. nap: A teljes napot a Central Parknak és környékének szántuk. Szerencsére az időjárás is így gondolta. Kis felhőkkel, de napos időnk volt. Nem az az izzasztó meleg, mint az előző napokon, de kiránduláshoz bőven rendben volt.
Fél 11 körül indultunk itthonról. Nagyjából tudtuk, hogy a park déli felén vannak leginkább bicikli kölcsönzők, így arra vettük az irányt. Ahogy a környékre értünk, máris ’bele botlottunk’ egy fickóba, aki bicajkölcsönzőt hirdetett. És néhány perc múlva már fel is pattantunk a bicikliinkre és már kerekeztünk is a Central Parkban. Bár az egész park kesze-kusza hálója a kisebb-nagyobb utaknak, biciklivel csak a parkon körbe haladó úttesten szabad menni. Az is jó nagy kör volt, könnyedén kihasználtuk a 2 órás kölcsönzési időt. Egészen a park északi feléig feltekertünk, ami már Harlem határa. Láttuk a Dakota házat, ahol egykor John Lennon lakot, és ahol szegényt 1980.12.08-án (szülinapomon) meggyilkoltak. Emlékére kövekkel kirakott Imagine motívumot is megnéztük. Miután visszavittük a bringákat, gyalog is még elsétáltunk azokon a kis utakon, ahova biciklivel nem mehettünk. Harlemi fiatalok utcai show-jába boltlottunk, táncoltak, ’Michael Jackson is közöttük volt’, nagyon ügyesek voltak. Ha minden igaz, sikerült felvennem őket, remélem élvezhető felvétel lett. Jó 1 órára, követve a helyiek nagyon pozitív viselkedését, mi is a fűbe vetettük magunkat. Okosan már reggel úgy indultunk, hogy bikini felsőt vettünk, így kicsit napozni is tudtunk. Nagyon jó volt, kicsit a lábainkat is pihentettük. :-)
6-tól a Múzeumok Éjszakája kezdőtt a park mellett az 5. utca Museum Mile részén. Tervek szerint 2 múzeumot néztünk ki, Guggenheim-et és a New York Múzeumot. Hát azzal nem számoltunk, hogy ennyire sokan mások is ezt a programot tervezték, meglepetésünkre tömeg fogadott minket a múzeumok körül. A Guggenheimbe olyan sor volt, hogy a komplett háztömböt körbe érte. Ezt látva Sziszi inkább döntött a másik mellett, én meg ragaszkodtam ehhez, szóval kettéváltunk, ő nézte a New York Múzeumot, én pedig a Guggenheim-et. Már maga az épület megérte, hogy belülről is lássam. Egy két alkotás számomra nem mondott sokat, de láttam híres festők képeit (Picasso, Monet, Manet, Van Gogh…)
Most már itthon. Minden rendben velünk, reméljük otthon is. Halljuk, hogy odaért a nyári meleg, örülünk. Sok puszi mindenkinek!
Maci&Sziszi
Ééés megkerültünk!
Huston, itt két elveszett lány jelentkezik!
Szeretnénk hazajönni! :)))
Na viccet félretéve, eddig is megvoltunk, sőt nagyon is jól, csak épp a netnek voltunk kicsit hiányában. Most épp a Nagy Szürke Kutya (Grey Hound) fedélzetén zötyögünk Boston felé. Ennek megfelelően most gigamega hosszú bejegyzéssel jelentkezünk, és külön ajándékkal készültünk azon kevesek számára, akik végig bírják olvasni. De kikérdezzük! :)
Akkor Ctrl C és Ctrl V. Jó olvasást!
"The Broad Way" - ez cím akart lenni anno
Most (amikor a bejegyzést megírom, sajnos publikálni nem tudom) 06.07. este van, nálatok már hajnal. Jecáék internet lopási lehetőségét sajnos zárolták úgy egy hete. De azért írok, nehogy elfelejtsem mi volt… De nem is! Utoljára képes sztorit ígértem:
Szóval tegnap jó szokásunk szerint rengeteget mentünk. Eleinte bőszen kattogtattuk a fényképezőgépeket, minden 20 emeletnél magasabb házat lefotóztunk, aztán meguntuk.
És íme néhány kivétel a házak közül. New Yorknak milliónyi sárga cab biztosít hihetetlen jó közlekedést. Még otthoni viszonylatban sem drága a taxi, itteniben nézve pedig rettentő olcsó. Vicces ahogy a filmekben látottakhoz hasonlóan leintegetjük őket. Gyakorlatilag felteszed a kezedet, és 5 másodpercen belül megáll előtted egy kocsi. Hátul touchscreen Tv van (hírek, térképek, időjárásjelentés, stb.), meg kártyalehúzó, és a végtelen derékszögű utcáknak köszönhetően pikkpakk odatalálnak mindenhova.
Na a következő kép már igényelhet egy kis magyarázatot. Sétálgatunk, sétálgatunk, követjük az útikönyvet, egyszer csak strand hang üti meg a fülünket. De nem strand volt, csak egy szimpla szökőkút. És egy fesztivál. Alapvetően gyerekeknek szólt, de a tudomány volt a téma, így közötte a Virginia Tech University okoska diákjai saját tervezésű és / vagy gyártású robotkáikat is bemutatták. Úgyhogy Bostonban sajnos nem jutottam el az IRobot Corp.-be, de mégis láttam „élő” robotot! Szupi volt!
Ide az eső elől menekülve tévedtünk be, és mekkora szerencsénk volt! Egy régi raktárépületből kialakított piac-szerűség forgatagában találtuk magunkat. Nagyon hangulatos volt.
Aaaztán június 7-e. A nap a Broadway-nek volt szentelve. A legnagyobb feladat a jegyszerzés volt, de persze nem ment könnyen. A délelőtti jegyiroda nyitvatartást persze lekéstük. De nem baj, volt a környéken néhány boltocska. Jaa, hogy 5th Avenue a világ egyik leghíresebb vásárlóutcája? OOps! A ruhavásárlást szerdára tartogattuk, de „ajándékilag” minden létező N-nel (és nem N-nel) kezdődő boltba bementünk. Sajnos a legtöbb csalódást okozott. Az NBA boltban nem volt Celtics nadrág a méretemben. Az NBC store már nem árulja a Jóbarátok DVD-t. Az NHL bolt pedig, na erről elvárásaim sem voltak, de nagyon picike. Az ebédünket ma a NYC Public Library kertjében fogyasztottuk nagyon kellemes környezetben. Délután végül sikerült megkaparintani a jegyeket. Hosszas tanakodás és sorban állás után végül 39 Steps című Hitchkock feldolgozást választottuk, és jól tettük. A sok musical helyett egy 100 karakteres, de mindössze 4 színésszel játszott láttunk, néha eszeveszett pörgés közben. Sajnos nem lehetett fényképezni, mint ahogy általában a színházakban, de azért belinkelem, ha valakit jobban érdekel:
Június 8-a is internet nélkül telt el. Annál több friss levegővel. Gondolnátok ezt New York City kellős közepén? A Central Park frenetikus. Kár, hogy Pesten nincs ilyen. Remélem, a Margit sziget kihúzza „elsüllyedés’ nélkül, és előttetek, mint tanúk előtt ígérem, hogy jobban ki fogom használni, mint eddig (sehogy). Mi úgy döntöttük, hogy a gyaloglásból elegünk van, és drótszamarakra pattantunk. Nagyon régen bicajoztam, és nagyon jól esett. Nem tudom, hogy hogy hozták össze az építészek, de a CP kerülő túra kb. 50 %-án lefelé gurulunk, 40-en pedig vízszintesen haladunk. Nem is értettem, hogy hogyan, de alig kellett felfelé tekerni.
Sajnos a biciklibérlés nem sokkal olcsóbb, mint az autóbérlés (ja ezt a sztorit le se írtam, de ennek lehet, hogy egy külön bejegyzést szentelek majd), úgyhogy 2 óra után újra a gyalogosra vettük a figurát, és bejártuk a gyalogos ösvényeket, és a látnivalócskákat is. Egy órát még napoztunk is!
Az este pedig a kultúráé volt ismét. A múzeum mile-nak nevezett szakaszon található NY legtöbb múzeuma, és sikerült kifognunk egy fesztivált is, amikor is ingyenes volt a belépő mindenhova. A terv szerint a Guggenheim és a NYC múzeumot akartuk megnézni, de amikor megláttuk az előbbi előtt álló sort – ezt nem hiszitek el, kb. 30 méter híjján körbeért egy blokkot! – szóval én felmondtam. Ki volt csukva, hogy ennyit sorban álljak! Maci viszont ragaszkodott hozzá, úgyhogy szétváltunk. Végül ugyanannyi idő alatt Medve megtekintette a híres festők műveit a Guggenheimben, én pedig megnéztem 4 kiállítást 2 múzeumban, és gyalogoltam oda-vissza 25 tömböt. De pont egyszerre végeztünk, úgyhogy együtt sétáltunk haza. Épp időben értünk haza, mert kezdődött az NBA döntő 3. mérkőzése. Sajnos a Celtics kikapott, de a meccs, amit végül 2 különböző sportbárban néztünk meg, izgi volt!
Jajjajjjajjj. Utolsó előtti nap, és még mindig nem tudtok rólunk semmit… Bakker! Nem lesz ember, aki végigolvassa majd ezt a bejegyzést.
Rövidre is fogom. A mai nap sajnos utolért minket a rossz idő. Konkrétan egész nap szakadt az eső. Ezért aztán boltokban töltöttük a napot.
Ja említettem, hogy volt egy kis probléma az autókölcsönzővel. A bibi mostanra még nagyobbra nőtt. Történt ugyanis, hogy az interneten kinézett árnak pontosan – nem is, kicsit többet – kétszeresét zárolták a kártyámon. Kétszer. Mondjam, hogy ez kicsi híjján a teljes USA körutam budget-je? Grrr! A saját bankom! Ha nem kollégákkal beszélgettem volna, 4-5-ször negyed órát telefonon, biztos üvöltöttem volna. Ha olvassa ezt valaki bentről, szóljatok Szászi Áginak, hogy készüljön egy jó kis panaszadatlapra! hihi
Na így már nem lesz olyan rövid. Lényeg, hogy vásárolgattunk néhány cuccot, aztán pedig, hogy nagyon autentikusak legyünk, megnéztük a moziban a Szex és New York 2 mozit. Béna egy film, de ez mekkora már?! hihi
És back Real time. Csak egy pár szó még a tegnapi napról. A múlt héten kicsit lustásan közlekedtünk a városban, és nagyon sokminden maradt a legvégére. 12 óra gyaloglással felfedeztük egész lower Manhattant majd megnéztük a Boston - Lakers 4. meccset, aminek az eredményét, Danira tekintetttel nem árulhatom még el.
Na átadom a gépem Medvének is. Puszi! Most már pikk-pakk - laza 34 óra múlva - otthon vagyunk...
Szeretnénk hazajönni! :)))
Na viccet félretéve, eddig is megvoltunk, sőt nagyon is jól, csak épp a netnek voltunk kicsit hiányában. Most épp a Nagy Szürke Kutya (Grey Hound) fedélzetén zötyögünk Boston felé. Ennek megfelelően most gigamega hosszú bejegyzéssel jelentkezünk, és külön ajándékkal készültünk azon kevesek számára, akik végig bírják olvasni. De kikérdezzük! :)
Akkor Ctrl C és Ctrl V. Jó olvasást!
"The Broad Way" - ez cím akart lenni anno
Most (amikor a bejegyzést megírom, sajnos publikálni nem tudom) 06.07. este van, nálatok már hajnal. Jecáék internet lopási lehetőségét sajnos zárolták úgy egy hete. De azért írok, nehogy elfelejtsem mi volt… De nem is! Utoljára képes sztorit ígértem:
Szóval tegnap jó szokásunk szerint rengeteget mentünk. Eleinte bőszen kattogtattuk a fényképezőgépeket, minden 20 emeletnél magasabb házat lefotóztunk, aztán meguntuk. 
És íme néhány kivétel a házak közül. New Yorknak milliónyi sárga cab biztosít hihetetlen jó közlekedést. Még otthoni viszonylatban sem drága a taxi, itteniben nézve pedig rettentő olcsó. Vicces ahogy a filmekben látottakhoz hasonlóan leintegetjük őket. Gyakorlatilag felteszed a kezedet, és 5 másodpercen belül megáll előtted egy kocsi. Hátul touchscreen Tv van (hírek, térképek, időjárásjelentés, stb.), meg kártyalehúzó, és a végtelen derékszögű utcáknak köszönhetően pikkpakk odatalálnak mindenhova.
Na a következő kép már igényelhet egy kis magyarázatot. Sétálgatunk, sétálgatunk, követjük az útikönyvet, egyszer csak strand hang üti meg a fülünket. De nem strand volt, csak egy szimpla szökőkút. És egy fesztivál. Alapvetően gyerekeknek szólt, de a tudomány volt a téma, így közötte a Virginia Tech University okoska diákjai saját tervezésű és / vagy gyártású robotkáikat is bemutatták. Úgyhogy Bostonban sajnos nem jutottam el az IRobot Corp.-be, de mégis láttam „élő” robotot! Szupi volt!
Ide az eső elől menekülve tévedtünk be, és mekkora szerencsénk volt! Egy régi raktárépületből kialakított piac-szerűség forgatagában találtuk magunkat. Nagyon hangulatos volt.Aaaztán június 7-e. A nap a Broadway-nek volt szentelve. A legnagyobb feladat a jegyszerzés volt, de persze nem ment könnyen. A délelőtti jegyiroda nyitvatartást persze lekéstük. De nem baj, volt a környéken néhány boltocska. Jaa, hogy 5th Avenue a világ egyik leghíresebb vásárlóutcája? OOps! A ruhavásárlást szerdára tartogattuk, de „ajándékilag” minden létező N-nel (és nem N-nel) kezdődő boltba bementünk. Sajnos a legtöbb csalódást okozott. Az NBA boltban nem volt Celtics nadrág a méretemben. Az NBC store már nem árulja a Jóbarátok DVD-t. Az NHL bolt pedig, na erről elvárásaim sem voltak, de nagyon picike. Az ebédünket ma a NYC Public Library kertjében fogyasztottuk nagyon kellemes környezetben. Délután végül sikerült megkaparintani a jegyeket. Hosszas tanakodás és sorban állás után végül 39 Steps című Hitchkock feldolgozást választottuk, és jól tettük. A sok musical helyett egy 100 karakteres, de mindössze 4 színésszel játszott láttunk, néha eszeveszett pörgés közben. Sajnos nem lehetett fényképezni, mint ahogy általában a színházakban, de azért belinkelem, ha valakit jobban érdekel:
Június 8-a is internet nélkül telt el. Annál több friss levegővel. Gondolnátok ezt New York City kellős közepén? A Central Park frenetikus. Kár, hogy Pesten nincs ilyen. Remélem, a Margit sziget kihúzza „elsüllyedés’ nélkül, és előttetek, mint tanúk előtt ígérem, hogy jobban ki fogom használni, mint eddig (sehogy). Mi úgy döntöttük, hogy a gyaloglásból elegünk van, és drótszamarakra pattantunk. Nagyon régen bicajoztam, és nagyon jól esett. Nem tudom, hogy hogy hozták össze az építészek, de a CP kerülő túra kb. 50 %-án lefelé gurulunk, 40-en pedig vízszintesen haladunk. Nem is értettem, hogy hogyan, de alig kellett felfelé tekerni.Sajnos a biciklibérlés nem sokkal olcsóbb, mint az autóbérlés (ja ezt a sztorit le se írtam, de ennek lehet, hogy egy külön bejegyzést szentelek majd), úgyhogy 2 óra után újra a gyalogosra vettük a figurát, és bejártuk a gyalogos ösvényeket, és a látnivalócskákat is. Egy órát még napoztunk is!
Az este pedig a kultúráé volt ismét. A múzeum mile-nak nevezett szakaszon található NY legtöbb múzeuma, és sikerült kifognunk egy fesztivált is, amikor is ingyenes volt a belépő mindenhova. A terv szerint a Guggenheim és a NYC múzeumot akartuk megnézni, de amikor megláttuk az előbbi előtt álló sort – ezt nem hiszitek el, kb. 30 méter híjján körbeért egy blokkot! – szóval én felmondtam. Ki volt csukva, hogy ennyit sorban álljak! Maci viszont ragaszkodott hozzá, úgyhogy szétváltunk. Végül ugyanannyi idő alatt Medve megtekintette a híres festők műveit a Guggenheimben, én pedig megnéztem 4 kiállítást 2 múzeumban, és gyalogoltam oda-vissza 25 tömböt. De pont egyszerre végeztünk, úgyhogy együtt sétáltunk haza. Épp időben értünk haza, mert kezdődött az NBA döntő 3. mérkőzése. Sajnos a Celtics kikapott, de a meccs, amit végül 2 különböző sportbárban néztünk meg, izgi volt!
Jajjajjjajjj. Utolsó előtti nap, és még mindig nem tudtok rólunk semmit… Bakker! Nem lesz ember, aki végigolvassa majd ezt a bejegyzést.
Rövidre is fogom. A mai nap sajnos utolért minket a rossz idő. Konkrétan egész nap szakadt az eső. Ezért aztán boltokban töltöttük a napot.
Ja említettem, hogy volt egy kis probléma az autókölcsönzővel. A bibi mostanra még nagyobbra nőtt. Történt ugyanis, hogy az interneten kinézett árnak pontosan – nem is, kicsit többet – kétszeresét zárolták a kártyámon. Kétszer. Mondjam, hogy ez kicsi híjján a teljes USA körutam budget-je? Grrr! A saját bankom! Ha nem kollégákkal beszélgettem volna, 4-5-ször negyed órát telefonon, biztos üvöltöttem volna. Ha olvassa ezt valaki bentről, szóljatok Szászi Áginak, hogy készüljön egy jó kis panaszadatlapra! hihi
Na így már nem lesz olyan rövid. Lényeg, hogy vásárolgattunk néhány cuccot, aztán pedig, hogy nagyon autentikusak legyünk, megnéztük a moziban a Szex és New York 2 mozit. Béna egy film, de ez mekkora már?! hihi
És back Real time. Csak egy pár szó még a tegnapi napról. A múlt héten kicsit lustásan közlekedtünk a városban, és nagyon sokminden maradt a legvégére. 12 óra gyaloglással felfedeztük egész lower Manhattant majd megnéztük a Boston - Lakers 4. meccset, aminek az eredményét, Danira tekintetttel nem árulhatom még el.
Na átadom a gépem Medvének is. Puszi! Most már pikk-pakk - laza 34 óra múlva - otthon vagyunk...
2010. június 7., hétfő
A Nagy Alma 2.
Kar, hogy ellottem mar ezt a cimet, mert ma autentikusabb lenne. Nem ecceru netet varazsolnunk itt NY-ban... de szerencsere az Apple egy nagyon jo fej ceg. :) Gyakorlatilag turistaval van tele, aki mind emailezik, vagy szallast keres. De hat ha ez jo nekik...
Ma igazabol csak egy fotoriportot akartam postolni, de sajnos a pendrive-ot azert nem lehet rahegeszteni a gepre. A lenyeg a lenyeg, tegnap nyert a Celtics LA-ben, mi pedig ezt kellokeppen megunnepeltuk mindenfelel flancos, zartkoru NY-i clubokban. Pff ez flegma mi?! Jeca, Mesi orok halank Tietek! Hajnalban hazafele menet meg Danit is ebreszthettem, fura ez a nagy idokulonbseg.
Na megyunk, mert itt is hamar elmegy egy nap, ha az ember nem dolgozik, es rengeteg latnivalo var meg rank. Amikor tudjuk, potoljuk a kepeket is.
Irjatok! Puszi!
Ma igazabol csak egy fotoriportot akartam postolni, de sajnos a pendrive-ot azert nem lehet rahegeszteni a gepre. A lenyeg a lenyeg, tegnap nyert a Celtics LA-ben, mi pedig ezt kellokeppen megunnepeltuk mindenfelel flancos, zartkoru NY-i clubokban. Pff ez flegma mi?! Jeca, Mesi orok halank Tietek! Hajnalban hazafele menet meg Danit is ebreszthettem, fura ez a nagy idokulonbseg.
Na megyunk, mert itt is hamar elmegy egy nap, ha az ember nem dolgozik, es rengeteg latnivalo var meg rank. Amikor tudjuk, potoljuk a kepeket is.
Irjatok! Puszi!
10. nap esteje
Csak, hogy a tegnap este torteneseit befejezzem. Vegul elmentunk bulizni. 11-re szedte ossze magat a lanycsapat, mindenki el tudja kepzelni, micsoda oltozkodes, keszulodes volt. Meg szerencse, hogy szert tettunk egy ket uj ruhadarabra az elmult napokban, mert amik nalunk voltak ruhak, nem lettek volna megfeleloek a new york-i ejszakai elethez. Minel dogosebb az ember, annal nagyobb a valoszinusege, hogy bejut az adott clubba. Mert, hogy puccos clubbokba mentunk. Haromba is. Olyanok, mint amiket a filmekben latni, bejarat elott sorban allas, hatalmas fekete biztonsagi orok az ajtokba, es dontenek, hogy megfelelsz-e a hely kovetelmenyeinek vagy sem. A 2 meter magas, szoke nok elonyt elveznek. (hat en ebbe nem nagyon ferek bele...). Szerencsere Jeca ismer minden ajtonallo emberket (meg o magas is es szoke is), szoval, odaertunk a klubhoz es a sorokat kikerulve besetaltunk. Nagyon menonek ereztem magam. :-) Ja es annyira jo kapcsolatai vannak, hogy meg az italt is ingyen kaptuk. Sziszivel bevezettek minket a new york-i clubbok vilagaba. Osszessegeben, en nem ilyen vagyok, de egyszer jo volt ezt is atelni. Ja az egyik klub az annyira meno, hogy Cameron Diaz, meg Jay-Z es Beyonce is szokott ott mulatni. Na hat ilyen estenk volt.
Mar mint a rutinos helyeik , taxit fogtunk ejjel, es hazamentunk. Fel 3 korul zuhantunk agyba, reggel pedig 9kor csorgott is mar az ebreszto.
Most amugy az Apple Store-bol kuldtem ezt a bejegyzest. De most mar megyek, atadom a gepet masnak is.
Puszi, M.
2010. június 6., vasárnap
10. nap
Vakációnknak már a 10. napjánál tartunk, elég gyorsan telnek a napok…
Szokásos időben kelés, gyorsan összeszedtük magunkat, aztán reggelizés és internetezés céljából egy 2 saroknyira lévő Starbucks kávézóba ültünk be. Ide még együtt mentünk lányok, Jeca (akinél alszunk) és Andi (akit meg Maine-ben látogattunk meg), valamint Sziszi és én. Mivel Jecának ma dolgozni kellett, ő reggeli után munkába ment, Andi pedig a délelőttjét futásra és internetezésre szánta. Mi pedig újabb ’teljesítmény túrára’ mentünk. A 78. utcától lesétáltunk egészen délre a Washington Square Parkhoz, ami pedig a 7. utcánál van. Hát, nem semmi séta volt. Amúgy nem vesszük sietősre a tempót, amikor úgy tartja kedvünk (na meg a lábaink már sajognak), akkor pihizünk egyet, mondjuk egy parkban, vagy ma épp a Broadway-n az úttest egyik lezárt felén kirakott székeken, vagy a Hudson folyónál lévő parkban. Ezen a hosszú úton láttuk a Grand Central Állomást, a Vasaló-házat, a 3. sugárúton egy kis utcai eszem-iszomos fesztiválba csöppentünk, sétáltunk a Broadway-n. A mai turné nagy részét a Chelsea/Greenwich negyedben töltöttük. Egy kis eső is volt, míg az tartott, teljes véletlenségből rátaláltunk a Chelsea Market-ra. Ez nem más volt, mint egy régi raktárépületből kialakított kis üzletek sora. Egyik bolt helyesebb volt, mint a másik. Volt pékség, halas, húsos, könyves bolt, kávézók, hangulatos kis büfék, virágbolt, ruhás, cukrászda…Örültünk hogy a véletlen, na meg az eső arra sodort minket.
Fél 6 magasságában indultunk vissza a lányokhoz. A sétát vissza már nem vállaltuk be, így metróra váltottunk. Szerencsére 2 sarokra a lányok lakásától van egy metróállomás, és ez a metróvonal végigfut kelet Manhattan-en, szóval nagyon kényelmes. 2 óra gyaloglás helyett, negyed óra alatt vissza is értünk. Elvileg a lányok estére egy brazil buliba terveznek menni, ha úgy alakul, akkor mi is velük tartunk. Majd meglátjuk, hogy kedvünk és erőnk épp hogy fog állni estére.
Ma Sziszivel megterveztük a hátra lévő pár nap programját, csak, hogy semmi ne maradjon ki. Hétfő: Broadway-on színház délután, este Rockefeller Center tetejére szeretnénk felmenni. Kedd: biciklikölcsönzés-bicajozás a Central Parkban, este 6-9 között a Múzeumok utcájában Múzeumok éjszakája lesz, ingyen be lehet menni a múzeumokba (Guggenheim, Metropolitan…). Szerda: vásárlás, este mozi, stílusosan megnézzük a Szex és New York II-t. Csütörtök: Manhattan déli része, hajóval menni egy kört a Szabadság szobor körül és az Ellis sziget körül. Aztán átsétálni a Brooklyn-hídon, megnézni a Wall Street-et, a Little Italy-t, Chinatown-t és a Soho-t. Péntek: buszozás Bostonba és onnan haza.
Mi továbbra is jól vagyunk, de azért már érezzük, hogy pár mérföldet ’magunka’ tettünk, mind autóval, mind gyalogosan.
Sok-sok puszi, Maci&Sziszi
Szokásos időben kelés, gyorsan összeszedtük magunkat, aztán reggelizés és internetezés céljából egy 2 saroknyira lévő Starbucks kávézóba ültünk be. Ide még együtt mentünk lányok, Jeca (akinél alszunk) és Andi (akit meg Maine-ben látogattunk meg), valamint Sziszi és én. Mivel Jecának ma dolgozni kellett, ő reggeli után munkába ment, Andi pedig a délelőttjét futásra és internetezésre szánta. Mi pedig újabb ’teljesítmény túrára’ mentünk. A 78. utcától lesétáltunk egészen délre a Washington Square Parkhoz, ami pedig a 7. utcánál van. Hát, nem semmi séta volt. Amúgy nem vesszük sietősre a tempót, amikor úgy tartja kedvünk (na meg a lábaink már sajognak), akkor pihizünk egyet, mondjuk egy parkban, vagy ma épp a Broadway-n az úttest egyik lezárt felén kirakott székeken, vagy a Hudson folyónál lévő parkban. Ezen a hosszú úton láttuk a Grand Central Állomást, a Vasaló-házat, a 3. sugárúton egy kis utcai eszem-iszomos fesztiválba csöppentünk, sétáltunk a Broadway-n. A mai turné nagy részét a Chelsea/Greenwich negyedben töltöttük. Egy kis eső is volt, míg az tartott, teljes véletlenségből rátaláltunk a Chelsea Market-ra. Ez nem más volt, mint egy régi raktárépületből kialakított kis üzletek sora. Egyik bolt helyesebb volt, mint a másik. Volt pékség, halas, húsos, könyves bolt, kávézók, hangulatos kis büfék, virágbolt, ruhás, cukrászda…Örültünk hogy a véletlen, na meg az eső arra sodort minket.
Fél 6 magasságában indultunk vissza a lányokhoz. A sétát vissza már nem vállaltuk be, így metróra váltottunk. Szerencsére 2 sarokra a lányok lakásától van egy metróállomás, és ez a metróvonal végigfut kelet Manhattan-en, szóval nagyon kényelmes. 2 óra gyaloglás helyett, negyed óra alatt vissza is értünk. Elvileg a lányok estére egy brazil buliba terveznek menni, ha úgy alakul, akkor mi is velük tartunk. Majd meglátjuk, hogy kedvünk és erőnk épp hogy fog állni estére.
Ma Sziszivel megterveztük a hátra lévő pár nap programját, csak, hogy semmi ne maradjon ki. Hétfő: Broadway-on színház délután, este Rockefeller Center tetejére szeretnénk felmenni. Kedd: biciklikölcsönzés-bicajozás a Central Parkban, este 6-9 között a Múzeumok utcájában Múzeumok éjszakája lesz, ingyen be lehet menni a múzeumokba (Guggenheim, Metropolitan…). Szerda: vásárlás, este mozi, stílusosan megnézzük a Szex és New York II-t. Csütörtök: Manhattan déli része, hajóval menni egy kört a Szabadság szobor körül és az Ellis sziget körül. Aztán átsétálni a Brooklyn-hídon, megnézni a Wall Street-et, a Little Italy-t, Chinatown-t és a Soho-t. Péntek: buszozás Bostonba és onnan haza.
Mi továbbra is jól vagyunk, de azért már érezzük, hogy pár mérföldet ’magunka’ tettünk, mind autóval, mind gyalogosan.
Sok-sok puszi, Maci&Sziszi
A Nagy Alma hatalma
Sorry gyerekek, hogy tegnap nem tudtunk jelentkezni. Minden ok ám, csak a jelenlegi szállásunkon nincs net. Mostantól pedig már itt fogunk hesszelni. Jeca nagyon kedves, hogy befogadott minket, pedig menekülttáborrá változtattuk a lakását. De hát ilyen a magyar (-szerb) összetartás hihihi.
Szóval tegnap érkeztünk NYC-be. Megmondom őszintén, hogy az elmúlt két nap Atlantic City és Cherry Hill nem hagyott bennem mély nyomokat, már majdnem honvágyam volt. És ezért New York is kis hátránnyal indult, mert nem vágytam a betonrengetegre. De ez a város egyszerűen lenyűgöző. Nem mondom, hogy hosszú távon bírnék itt élni (pedig tegnap a Central Parkban is bóklásztunk egyet), de tényleg magával ragadó. Még a tömeg is. Pedig tudjátok mennyire utálom...
Sokmindent láttunk már, pedig csak Jecához kavartunk be (nagyon jó helyen lakik), az autót adtuk le, és Ancsáékkal futottunk össze egy utolsó estére. Fényképeket még nem sokat csináltunk, mert az igazi turistáskodás csak ma indul. Ma már igazi turacipőben veszem nyakamba a várost. Rengeteg programunk van, remélem belefér majd az 5 napba. Ja és a 5th Ave boltjairól ne is beszéljünk...jahh.
Asszem indulunk is. Ne aggódjatok, valószínűleg, holnap is csak ilyentájt tudunk legközelebb jelentkezni.
Csók a családnak!
Szóval tegnap érkeztünk NYC-be. Megmondom őszintén, hogy az elmúlt két nap Atlantic City és Cherry Hill nem hagyott bennem mély nyomokat, már majdnem honvágyam volt. És ezért New York is kis hátránnyal indult, mert nem vágytam a betonrengetegre. De ez a város egyszerűen lenyűgöző. Nem mondom, hogy hosszú távon bírnék itt élni (pedig tegnap a Central Parkban is bóklásztunk egyet), de tényleg magával ragadó. Még a tömeg is. Pedig tudjátok mennyire utálom...Sokmindent láttunk már, pedig csak Jecához kavartunk be (nagyon jó helyen lakik), az autót adtuk le, és Ancsáékkal futottunk össze egy utolsó estére. Fényképeket még nem sokat csináltunk, mert az igazi turistáskodás csak ma indul. Ma már igazi turacipőben veszem nyakamba a várost. Rengeteg programunk van, remélem belefér majd az 5 napba. Ja és a 5th Ave boltjairól ne is beszéljünk...jahh.
Asszem indulunk is. Ne aggódjatok, valószínűleg, holnap is csak ilyentájt tudunk legközelebb jelentkezni.
Csók a családnak!
9. nap
Üdv Manhattan-ből, a 78. és 2. út sarkáról (ha vki szeretné megnézni a térképen), itt van a szállásunk, kedves ismerősök befogadtak minket!!!
Bár mára beterveztük Princeton-t, sajnos az időnkbe mégsem fért bele. Még útközben beugrottunk egy rövid vásárlásra, és igazából indulnunk is kellett New Yorkba, hogy az autót időben le tudjuk adni. (16 órát adtunk meg).
Meglepően szolid volt a forgalom, egy darabig…, aztán ahogy a Lincoln alagútban átszeltük a Hudson folyót, hogy New Jersey-ből átjussunk NY-ba, el is felejthettük, hogy milyen jól haladtunk addig. Az alagútból kiérve ugyanis a 42. utcára értünk fel, ami kellőképp be volt állva. Hát sok választásunk nem volt, végigaraszolgattunk rajta, jó fél órás menet volt a kb. 1 km-es táv. Szerencsére viszonylag időben voltunk, nem kellett nagyon amiatt aggódnunk, hogy túl sok késéssel vinnénk vissza az autót. Mivel a kezdeti csomagjaink száma kicsit már bővült az elmúlt 9 nap során, így először a szállás felé kanyarodtunk, ott kicuccoltunk, és csak utána vittük az autót a célpontba. ¾ órát késtünk, de semmit nem szóltak, meg sem említették, pedig Sziszivel már meg is dumáltuk, hogy mi lesz a szöveg, ha könyörögni kell, hogy ne számoljanak fel extra pénzt. Ahogy kijöttünk az autókölcsönző irodájából, Sziszinek lenyomtam egy óriási puszit, hogy ilyen ügyesen vezetett. Bár én is vezetettem egy keveset, azért az oroszlánrészét ő vállalta, szóval köszi Sziszi!
Mivel szállásunk a Central parktól keletre esik, az autókölcsönző meg nyugatra, ezért ’hazafelé’ átsétáltunk a parkon. Tökéletes kezdés!!! Először a 42. utca kocsival (Times Square utcája), aztán meg bemelegítő séta a Central Parkban. (Nem is fogom ám fel még, hogy itt járkálunk NYC-ben.)
Találkoztunk a lányokkal (akiknél alszunk), ők hívták két magyar barátjukat, és elmentünk egyet kajálni. Egy mexikói étterembe ültünk be, ahol nagyon finomakat ettünk.
Ancsáékkal megdumáltuk, hogy még egy utolsó közös estét kellene tartanunk, így fél 9-re ’randit’ beszéltünk meg a Times Square-en. Rengeteg ember, legtöbbjük turista, mindenfelé fényreklámok, amiktől szinte nappali világosság van az utcán. Minden utcasarkon rendőrök, akik egyrészt végzik a dolgukat, másrészt a legjobb személyek ha útbaigazításra van szükség.
Fél 11 körül indultunk haza, nem mással, mint egy Yellow Cab-bel, a klasszikus sárga taxival. Kiálltunk az út szélére és leintettünk egyet, úgy mint a filmekben. Sofőrünk egy egyiptomi srác volt, aki borzasztóan vezetett, na meg gyorsan. Egyszeri élménynek nagyon szupi volt, meg talán ez a legbiztonságosabb módja is az éjszakai közlekedésnek. Ja és nem mellékesen nem drága. Hárman utaztunk $10-ért. Metróval sem jöttünk volna ki jóval olcsóbban.
Most már elköszönök, elmúlt éjfél, és hát tudom, hogy holnap is gyalogolunk egy keveset.
Minden szupi itt velünk, remélem otthon is hasonló a helyzet!
(Ja az időjárás itt még változatlanul nyári, napközben elég izzasztó a helyzet.)
Puszi, Maci&Sziszi
Bár mára beterveztük Princeton-t, sajnos az időnkbe mégsem fért bele. Még útközben beugrottunk egy rövid vásárlásra, és igazából indulnunk is kellett New Yorkba, hogy az autót időben le tudjuk adni. (16 órát adtunk meg).
Meglepően szolid volt a forgalom, egy darabig…, aztán ahogy a Lincoln alagútban átszeltük a Hudson folyót, hogy New Jersey-ből átjussunk NY-ba, el is felejthettük, hogy milyen jól haladtunk addig. Az alagútból kiérve ugyanis a 42. utcára értünk fel, ami kellőképp be volt állva. Hát sok választásunk nem volt, végigaraszolgattunk rajta, jó fél órás menet volt a kb. 1 km-es táv. Szerencsére viszonylag időben voltunk, nem kellett nagyon amiatt aggódnunk, hogy túl sok késéssel vinnénk vissza az autót. Mivel a kezdeti csomagjaink száma kicsit már bővült az elmúlt 9 nap során, így először a szállás felé kanyarodtunk, ott kicuccoltunk, és csak utána vittük az autót a célpontba. ¾ órát késtünk, de semmit nem szóltak, meg sem említették, pedig Sziszivel már meg is dumáltuk, hogy mi lesz a szöveg, ha könyörögni kell, hogy ne számoljanak fel extra pénzt. Ahogy kijöttünk az autókölcsönző irodájából, Sziszinek lenyomtam egy óriási puszit, hogy ilyen ügyesen vezetett. Bár én is vezetettem egy keveset, azért az oroszlánrészét ő vállalta, szóval köszi Sziszi!
Mivel szállásunk a Central parktól keletre esik, az autókölcsönző meg nyugatra, ezért ’hazafelé’ átsétáltunk a parkon. Tökéletes kezdés!!! Először a 42. utca kocsival (Times Square utcája), aztán meg bemelegítő séta a Central Parkban. (Nem is fogom ám fel még, hogy itt járkálunk NYC-ben.)
Találkoztunk a lányokkal (akiknél alszunk), ők hívták két magyar barátjukat, és elmentünk egyet kajálni. Egy mexikói étterembe ültünk be, ahol nagyon finomakat ettünk.
Ancsáékkal megdumáltuk, hogy még egy utolsó közös estét kellene tartanunk, így fél 9-re ’randit’ beszéltünk meg a Times Square-en. Rengeteg ember, legtöbbjük turista, mindenfelé fényreklámok, amiktől szinte nappali világosság van az utcán. Minden utcasarkon rendőrök, akik egyrészt végzik a dolgukat, másrészt a legjobb személyek ha útbaigazításra van szükség.
Fél 11 körül indultunk haza, nem mással, mint egy Yellow Cab-bel, a klasszikus sárga taxival. Kiálltunk az út szélére és leintettünk egyet, úgy mint a filmekben. Sofőrünk egy egyiptomi srác volt, aki borzasztóan vezetett, na meg gyorsan. Egyszeri élménynek nagyon szupi volt, meg talán ez a legbiztonságosabb módja is az éjszakai közlekedésnek. Ja és nem mellékesen nem drága. Hárman utaztunk $10-ért. Metróval sem jöttünk volna ki jóval olcsóbban.
Most már elköszönök, elmúlt éjfél, és hát tudom, hogy holnap is gyalogolunk egy keveset.
Minden szupi itt velünk, remélem otthon is hasonló a helyzet!
(Ja az időjárás itt még változatlanul nyári, napközben elég izzasztó a helyzet.)
Puszi, Maci&Sziszi
2010. június 4., péntek
Már csukott szemmel...
...nagy a kísértés, az ágyikóm felől. Hulla vagyok, és semmi ihletem sincs. És Maci kimerítő bejegyzései után nehéz is újat írni. Szóval mára csak annyi, hogy minden ok, sok szépet láttunk, és sok szépet vettünk is! :)
Az reklám (éjszaka) után visszajövünk...
Az reklám (éjszaka) után visszajövünk...
8. nap
Üdvözlet Philly-ből!
Így hívják a helyiek röviden Philadelhia-át. De mielőtt a mai nap még ide érnénk pár mondat a nap első feléről. Reggel korai kelés, a késői fekvéshez viszonyítva. Nem volt túlságosan friss a csapat. A reggeliben nem tudnak sajnos meglepetést okozni, a corn flakes viszi még mindig a pálmát, na meg a vajas pirítós. Minden más tuti hogy baromi mű kaja, és édes is meg sós is egyben. Még mindig nem erősségük a reggeli, kezdünk egyre inkább erre rájönni...
Reggeli után indultunk is. Atlantic Cityre végül nem voltunk már nagyon kíváncsiak nappali fénynél, így irány Philly. Közbe ejtettünk 'kis vásárlást', laza 2-3 órásat. Találtunk ezt-azt...
A mai esti szállásunk Philly belvárosától kb. 20 percre, Cherry Hill-ben található. Nagyon helyes, rendezett.
4 körül már benn is voltunk a városban. Kajálással kezdtük, méghozzá az útikönyvek szerinti helyi nevezetességet a Cheesesteak-et ettük. Marhahusi, sajt, és ezt még lehet minden egyéb feltéttel variálni, és ez az egész egy meleg bagettbe kerül. Fincsi volt. Aztán ismét sétálós városnézés mellett döntöttünk, igazából nem voltak vészes távolságok, láttunk egy kis történelmi városrészt, belvárosi felhőkarcolósat, meg egy kis üzletekről ismert utcát is. Még egy görög fesztiválba is belecsöppentünk. Láttuk a Szellemírtók filmben feltűnő házat, és felfutottunk azon a lépcsőn, ahol Rocky Balboa is futott. Hogy onnan milyen kilátás fogadott minket, készítettem egy képet . Szerencsére Hori Peti segítségével kezdem kiismerni a fényképezőgép okosságait, így sikerült összehoznom ezt az éjszakai képet.
Holnapra Princeton Egyetemet szeretnénk megnézni, aztán utána indulás New Yorkba. Ott szét kell válnunk Ancsáéktól, mert más helyen szállunk meg, illetve a bérautóinkat is máshová kell visszavinnünk.
Nyilván egy ekkora városban vannak kevésbé és jobban szerethető részek, de összességében Philadelphia tetszett nekem.
Puszi
Repülők ér űrhajók
Helló, halló!
Gyerekeek, nem hiszitek el, nem jött be a jóslatom! Hála az égnek Petit is érdekelték a repülűk és űrhajók, úgyhogy tegnap az 50 fokos Washington helyett a hülyére fagyasztott National Air and Space múzeumot választottuk, Juhhúúhhú! :))
Hát ez hatalmas élmény volt nekem, Azt persze hozzá kell tenni, hogy végigrohantunk az egészen, hiszen még ide is kellett érnünk Atlantic City-be, de én egy hetet is el tudtam volna ott tötlteni. Nem! Nem tudom felsorolni, hogy melyik repcsinek mi a típusa, és hogy a Sputnikokkal milyen utazásokat tettek, de lenyűgöző volt. Apa - ha olvasol (és ha igen, írj már egy kommentet!) - azt hiszem legalább ezért az egyért te is irigyelni fogsz. Na de csináltam pár képet is, úgyhogy, majd megmutogatom. Ja és Washingtonban minden múzeum ingyen van!
A casinos történetünket, és a gigantic nyereményünket Maci már megosztotta veletek. A sztori kísértetiesen hasonlított a Reno-ban történtekre. Én speciel boldog vagyok a másfél dolláros nyereményemmel, és most megyek is és elverem. hihihi. Puszi mindenkinek!
Gyerekeek, nem hiszitek el, nem jött be a jóslatom! Hála az égnek Petit is érdekelték a repülűk és űrhajók, úgyhogy tegnap az 50 fokos Washington helyett a hülyére fagyasztott National Air and Space múzeumot választottuk, Juhhúúhhú! :))
Hát ez hatalmas élmény volt nekem, Azt persze hozzá kell tenni, hogy végigrohantunk az egészen, hiszen még ide is kellett érnünk Atlantic City-be, de én egy hetet is el tudtam volna ott tötlteni. Nem! Nem tudom felsorolni, hogy melyik repcsinek mi a típusa, és hogy a Sputnikokkal milyen utazásokat tettek, de lenyűgöző volt. Apa - ha olvasol (és ha igen, írj már egy kommentet!) - azt hiszem legalább ezért az egyért te is irigyelni fogsz. Na de csináltam pár képet is, úgyhogy, majd megmutogatom. Ja és Washingtonban minden múzeum ingyen van!
A casinos történetünket, és a gigantic nyereményünket Maci már megosztotta veletek. A sztori kísértetiesen hasonlított a Reno-ban történtekre. Én speciel boldog vagyok a másfél dolláros nyereményemmel, és most megyek is és elverem. hihihi. Puszi mindenkinek!
2010. június 3., csütörtök
7. nap
Jó reggelt Mindenkinek!
Míg mi néhány perce, hogy visszaértünk a hotelbe, addig az órára pillantva látjuk, otthon már munkába indulásos idő van. Fura..., mármint, az, hogy mi még csak most fogunk aludni (itt hajnali 2), Ti meg már túl vagytok rajta.
A mai napot csak gyorsan néhány mondatban mesélem, mert már nagyon álmos vagyok. Délelőtt még elmentünk Washingtonba a Légi és Űr Múzeumba. Rengeteg ember, láttunk érdekesességeket. Nagyon másra nem futotta az időnkből, menni kellett vissza a hotelhoz, mert így is már kértük őket, hogy plusz 3 óra erejéig még hagyhassuk az autókat és csomagjainkat. Az idő ma is nagyon meleg volt, nem is erőltettük a hatalmas beton között a gyaloglást, metróra váltottunk, gyorsabb is volt és kevésbé izzasztó.
3 órakor indultunk el Atlantic City-be hatan, 2 autóval. Ancsáék akkora autót kaptak a kölcsönzőbe, hogy szinte már kisbusz. Nevettünk is, hogy micsoda menők. (ja nem másért kell nekik az autó, mint hogy a csomagjaik elférjenek, már annyi mindent vásároltak) A nagy forgalom miatt este 8 órára értünk A.C.-be, jó persze közbe megálltunk enni, tankolni, ilyesmik. Becsekkoltunk a hotelbe, összeszedtünk magunkat és mentünk be a belvárosba. Már sötétben értünk be, csak a hatalmas megvilágított menő hoteleket és casino neveket láttuk, nagyon mást nem. Emberek alig voltak az utcákon, furcsállotuk, mert mi olyasmire készültünk, hogy lesz egy sétány, mondjuk a tengerpart mentén, és ott tele emberekkel, casinokkal-gépekkel, kajáldákkal. Na hát ezekből semmi nem volt. Jó fél órás keresgélés után találtunk egy bejáratot, ahol viszonylag nagy volt a mozgolódás. Hát kiderült hol vannak az emberek az utcákról. A kivülről csak fényfeliratokkal magukat hírdető hotelek, belül a szálláshelyen kívül hatalmas casino-k is. Igazából bemehet bárki, nem volt semmi ellenőrzés. Amíg a szem ellát, játékgép játékgép hátán, csillogó-vollogó minden, rulett és blackjack asztalok, meg ami egy kaszinóban lenni szokott. Mivel én még nem nagyon jártam ilyen helyen, érdekes volt a látvány. Bár még csak csütörtök este volt, mégis nagyon sok ember, furcsa mód sok nő, akik kemény pénzeket tolnak bele az automatákba. Gondoltuk, ha már ott vagyunk, mi is kipróbáljuk szerencsénket. Mi Sziszivel kemény 5-5 dollárt beleinvesztáltunk, és nyertünk 3 dollárt. Igen nem elütés, 3 dollárt. Igazából az első nyerő pörgetésnél már ki is szálltunk, gondoltunk nekünk ennyi is bőven elég. Ennek a kemény $3 is úgy örültünk, mintha több száz lett volna. Ancsáék együtt négyen játszottak meg egy $10-ost, és nekik is szerencsés kezük volt, ők 21 dollárt nyertek pluszba. Itt akkora örömujjongást csaptunk, hogy egyből megjelent egy biztonsági őr, és kérte, hogy igazoljuk magunkat. (feltételezem azt hihette, hogy több ezer dollárt nyertünk) Persze, mind elmúltunk 21 évesek, szóval semmi gond nem volt az ellenőrzéssel, mosolyogva köszönt el tőlünk a fickó. Büszkén nyereménnyel a zsebünkben távoztunk. Még egy másik helyre is benéztünk, szinte mintha a másik másolata lett volna, rengeteg gép, emberek mindenhol. Összességében egyenlőre, míg csak sötétben láttuk a várost, azt mondjuk, hogy sok értelme nem volt eljönni, mert hogy ez a hely tényleg csak erről szól. A tengerparton kívül nem sok látnivaló van. Még azért szerintem holnap teszünk 1 próbát, hogy nappali fénynél , miként fest a város, de azért sok reményt nem fűzünk hozzá. Jó persze egyszer érdekes volt látni ezt is, de nekem ennyi bőven elég is volt.
Elköszönök, mert már hulla vagyok. Holnap Philadelphia felé vesszük az irányt.
Következő bejelentkezés várhatóan onnan lesz. Képeket is majd utólag pótoljuk, meg Sziszi is írni fog, de neki ma már nem volt ereje hozzá.
Mindenkinek szép napot, jó munkát!
Puszi, Maci&Sziszi
Míg mi néhány perce, hogy visszaértünk a hotelbe, addig az órára pillantva látjuk, otthon már munkába indulásos idő van. Fura..., mármint, az, hogy mi még csak most fogunk aludni (itt hajnali 2), Ti meg már túl vagytok rajta.
A mai napot csak gyorsan néhány mondatban mesélem, mert már nagyon álmos vagyok. Délelőtt még elmentünk Washingtonba a Légi és Űr Múzeumba. Rengeteg ember, láttunk érdekesességeket. Nagyon másra nem futotta az időnkből, menni kellett vissza a hotelhoz, mert így is már kértük őket, hogy plusz 3 óra erejéig még hagyhassuk az autókat és csomagjainkat. Az idő ma is nagyon meleg volt, nem is erőltettük a hatalmas beton között a gyaloglást, metróra váltottunk, gyorsabb is volt és kevésbé izzasztó.
3 órakor indultunk el Atlantic City-be hatan, 2 autóval. Ancsáék akkora autót kaptak a kölcsönzőbe, hogy szinte már kisbusz. Nevettünk is, hogy micsoda menők. (ja nem másért kell nekik az autó, mint hogy a csomagjaik elférjenek, már annyi mindent vásároltak) A nagy forgalom miatt este 8 órára értünk A.C.-be, jó persze közbe megálltunk enni, tankolni, ilyesmik. Becsekkoltunk a hotelbe, összeszedtünk magunkat és mentünk be a belvárosba. Már sötétben értünk be, csak a hatalmas megvilágított menő hoteleket és casino neveket láttuk, nagyon mást nem. Emberek alig voltak az utcákon, furcsállotuk, mert mi olyasmire készültünk, hogy lesz egy sétány, mondjuk a tengerpart mentén, és ott tele emberekkel, casinokkal-gépekkel, kajáldákkal. Na hát ezekből semmi nem volt. Jó fél órás keresgélés után találtunk egy bejáratot, ahol viszonylag nagy volt a mozgolódás. Hát kiderült hol vannak az emberek az utcákról. A kivülről csak fényfeliratokkal magukat hírdető hotelek, belül a szálláshelyen kívül hatalmas casino-k is. Igazából bemehet bárki, nem volt semmi ellenőrzés. Amíg a szem ellát, játékgép játékgép hátán, csillogó-vollogó minden, rulett és blackjack asztalok, meg ami egy kaszinóban lenni szokott. Mivel én még nem nagyon jártam ilyen helyen, érdekes volt a látvány. Bár még csak csütörtök este volt, mégis nagyon sok ember, furcsa mód sok nő, akik kemény pénzeket tolnak bele az automatákba. Gondoltuk, ha már ott vagyunk, mi is kipróbáljuk szerencsénket. Mi Sziszivel kemény 5-5 dollárt beleinvesztáltunk, és nyertünk 3 dollárt. Igen nem elütés, 3 dollárt. Igazából az első nyerő pörgetésnél már ki is szálltunk, gondoltunk nekünk ennyi is bőven elég. Ennek a kemény $3 is úgy örültünk, mintha több száz lett volna. Ancsáék együtt négyen játszottak meg egy $10-ost, és nekik is szerencsés kezük volt, ők 21 dollárt nyertek pluszba. Itt akkora örömujjongást csaptunk, hogy egyből megjelent egy biztonsági őr, és kérte, hogy igazoljuk magunkat. (feltételezem azt hihette, hogy több ezer dollárt nyertünk) Persze, mind elmúltunk 21 évesek, szóval semmi gond nem volt az ellenőrzéssel, mosolyogva köszönt el tőlünk a fickó. Büszkén nyereménnyel a zsebünkben távoztunk. Még egy másik helyre is benéztünk, szinte mintha a másik másolata lett volna, rengeteg gép, emberek mindenhol. Összességében egyenlőre, míg csak sötétben láttuk a várost, azt mondjuk, hogy sok értelme nem volt eljönni, mert hogy ez a hely tényleg csak erről szól. A tengerparton kívül nem sok látnivaló van. Még azért szerintem holnap teszünk 1 próbát, hogy nappali fénynél , miként fest a város, de azért sok reményt nem fűzünk hozzá. Jó persze egyszer érdekes volt látni ezt is, de nekem ennyi bőven elég is volt.
Elköszönök, mert már hulla vagyok. Holnap Philadelphia felé vesszük az irányt.
Következő bejelentkezés várhatóan onnan lesz. Képeket is majd utólag pótoljuk, meg Sziszi is írni fog, de neki ma már nem volt ereje hozzá.
Mindenkinek szép napot, jó munkát!
Puszi, Maci&Sziszi
2010. június 2., szerda
DC
Először is, köszönöm szépen a Jeges ikreknek a kimerítő válaszokat! Ennyire kimerítőre persze nem készültem :))
1, Azt hiszem a Forrest Gump egyik futóhelyéül szolgáló világítótorony talán túl könnyű kérdés is volt.
2, A népesség összetételének szociáltudományi felméréseinek megmondom őszintén nem néztem utána, de a szám amire gondoltam nulla. Mert ugyan Brox-ban csak és kizárólag feketéket láttunk (talán ez sem igaz, mert azért - ahogy errefelé mondják - hispán és ázsiai is akad bőven), de azt sajnos nullával kell megszorozzuk, mert Manie államban viszont egyet sem.
3, A speed limittel is igazatok volt, változik, de eddig soha nem ment 65 mérföld fölé, ami 110-való döcörgést jelent. Befonom a szemöldököm mire A-ból B-be jutunk...
Szóval válaszok accepted, dörzsölhetitek a markotokat :)
Nade mi is történt ma? Gépjárműves városnézésben volt részünk, ahogy Maci is leírta, de én igazából semmit sem láttam, mert a Honda amivel közlekedtünk szerintem gyerekre volt kitalálva, vagy mi, mert olyan magason ültem hátul, hogy se az ablakokon, se a tetőn nem láttam ki. :S
Mindenesetre I have my first catch! :) Voltunk egy ici-pici bemelegítő shoppingoláson. Dani, Lor örülhettek, megvannak az első darabkák nektek is! :)És mennyi jön majd még ezután?! Sajnos egy tűzpiros Calvin Klein ruhát ott kellett hagynom, mert egy picit nagy volt rám, pedig majdnem, jahh...
És most pedig Washington Marriott Courtyard-jában ücsörgök, miközben mindenki alszik már. Egy pár érdekességet már láttunk, a többi pedig holnap jön. Azt hiszem, ez egy olyan város, amit meg kell nézni, de nagyon nem nyűgöz le. Egy nagy cölöp - Washington Monument, az államok és egy csomó háborús pali neve felsorolva néhány darab szürke betontömbre (jójó, szökőkutak vannak körülötte, meg minden, de csak nagy, nem szép) - National World War II Monument, egy nagy medence - Reflecting pool, néhány dór oszlop (de nem ám időszámítás előttről!) - Lincoln Memorial és hasonlók. A National Air and Space múzeumot pl imádnám asszem, de sajnos attól tartok, kissebségben maradok, amikor szavazunk a holnapi útvonalról. Sebaj, látunk majd sok egyéb érdekességet!
Na elteszem magam holnapra, nálatok lassan már hajnalodik... Puszi mindenkinek! Írjatok, írjatok! :)
1, Azt hiszem a Forrest Gump egyik futóhelyéül szolgáló világítótorony talán túl könnyű kérdés is volt.
2, A népesség összetételének szociáltudományi felméréseinek megmondom őszintén nem néztem utána, de a szám amire gondoltam nulla. Mert ugyan Brox-ban csak és kizárólag feketéket láttunk (talán ez sem igaz, mert azért - ahogy errefelé mondják - hispán és ázsiai is akad bőven), de azt sajnos nullával kell megszorozzuk, mert Manie államban viszont egyet sem.
3, A speed limittel is igazatok volt, változik, de eddig soha nem ment 65 mérföld fölé, ami 110-való döcörgést jelent. Befonom a szemöldököm mire A-ból B-be jutunk...
Szóval válaszok accepted, dörzsölhetitek a markotokat :)
Nade mi is történt ma? Gépjárműves városnézésben volt részünk, ahogy Maci is leírta, de én igazából semmit sem láttam, mert a Honda amivel közlekedtünk szerintem gyerekre volt kitalálva, vagy mi, mert olyan magason ültem hátul, hogy se az ablakokon, se a tetőn nem láttam ki. :S
Mindenesetre I have my first catch! :) Voltunk egy ici-pici bemelegítő shoppingoláson. Dani, Lor örülhettek, megvannak az első darabkák nektek is! :)És mennyi jön majd még ezután?! Sajnos egy tűzpiros Calvin Klein ruhát ott kellett hagynom, mert egy picit nagy volt rám, pedig majdnem, jahh...
És most pedig Washington Marriott Courtyard-jában ücsörgök, miközben mindenki alszik már. Egy pár érdekességet már láttunk, a többi pedig holnap jön. Azt hiszem, ez egy olyan város, amit meg kell nézni, de nagyon nem nyűgöz le. Egy nagy cölöp - Washington Monument, az államok és egy csomó háborús pali neve felsorolva néhány darab szürke betontömbre (jójó, szökőkutak vannak körülötte, meg minden, de csak nagy, nem szép) - National World War II Monument, egy nagy medence - Reflecting pool, néhány dór oszlop (de nem ám időszámítás előttről!) - Lincoln Memorial és hasonlók. A National Air and Space múzeumot pl imádnám asszem, de sajnos attól tartok, kissebségben maradok, amikor szavazunk a holnapi útvonalról. Sebaj, látunk majd sok egyéb érdekességet!
Na elteszem magam holnapra, nálatok lassan már hajnalodik... Puszi mindenkinek! Írjatok, írjatok! :)
6. nap
Sziasztok!
8 óra magasságában ébredtünk. Nancy egyik lánya (Jena) és az ő 2 gyermeke (Samy és Sophia)átjöttek reggel, így legalább Nancy családjának egy részét is megismerhettük.
Az idő rövidsége miatt autós városnézésre mentünk, Allentown és Bethlehem városban. Nancy megmutatta, ki hol lakik vagy lakott. Melyik részen laknak magyar származású családok...Kis vásárlást is beiktattunk, egy-két ruhára is szert tettünk. Ebédre hazamentünk Nancyhez, igazából időnkből nagyon másra nem is futotta. Kis beszélgetés még, és sajnos utána már indulnunk is kellett. Fél 2 magasságában indultunk Washingtonba. Nagyon meleg volt/van, igazán strandidő. Szerencsére az útunk Wash.-ba dugómentes volt, szóval egy megállás beiktatásával, időben érkeztünk. Ancsáék addigra már itt voltak. Hotelnál találkoztunk, nagyon jó érzés volt meglátni őket az utcán. Ez is eljött, emlékszem mennyit beszéltünk róla, hogy akkor majd találkozunk Wash.-ban. És tessék, itt is vagyunk, és minden rendben. Becsekkoltunk, lepakoltunk, és már indultunk is várost nézni. Gyalogos távolságra van a szállásunk a Fehér Háztól, Lincoln Emlékműtől, szóval kényelmes sétával mentünk egy kört. Természetesen élmények mesélése, sok nevetés, sztorizás volt. Be sem állt a szánk. Annyi sok apró élmény van, félek sokra nem is fogok emlékezni, hogy aztán otthon is elmesélhessem. Estére még azért egy mexikói szendvicset benyomtunk mind, séta megtette a hatását. Most már a hotelben vagyunk, Ancsa Mariottban dolgozó ismerősének köszönhetően nagyon kedvezményes áron. Sziszivel mind a kettőnknek egy-egy franciaágya van. Micsoda luxus, pedig már teljesen megszoktuk az együtt alvást.
Holnapra még tervezünk városnézést. Kora estére szeretnénk Atlantic Citybe érni, szóval kb 3-4 körül indulunk majd. Ancsáék már alszanak is, mert előző este ők nagyon keveset pihentek. Majd holnap bepótoljuk, ami ma elmaradt.
Sok-sok puszi, Maci&Sziszi
2010. június 1., kedd
5. nap
Sziszi mar a lenzeget megirta....Hat szep kis turne volt...
Sziszi tegnap azon mergelodott, hogy milyen bena a net, ma pedig en voltam a soros, mert nehezen viseltem ezt a 2 oras lepesben haladast. Idegesito volt, hogy tudtuk nem feltetlenul visz minket a GPS a jo iranyba, de valahogy ugy voltunk, hogy muszaj rahagyatkoznunk, mert voltunk olyan ugyesek, hogy egy alap terkepet sem hoztunk magunkkal. Na mindegy, ideertunk epsegben, kicsit faradtan. Amugy felesben vezettunk, csak hogy ne terhelodjunk le nagyon.
Nagyon jo volt ideerni Nancyhez, miota megtudtuk, hogy sikerul megvalositanunk ezt a nyaralast, be is terveztuk, hogy meglaogatjuk ot is. Nagyon orul o is nekunk. Ahogy korabban megismertem, meg mindig nagyon kozvetlen, jokat mesel, mosolyog, szoval nem unatkozunk. Nagyon finom vacsoraval vart minket, szoval most mar a hasunk is tele van. Ajandekokat atadtuk (Peti-nagyon orult Nancy a palinkanak :)).
Holnap ebed utan indulunk Washington fele, ahol Ancsaekkal talalkozunk.
Mara ennyi, visszamegyek beszelgetni, kihasznalom a rovidke idot, mig Nancy hazaban vagyunk.
Minden oke, puszi mindenkinek. Remelem jol alszotok, nalatok mar 3/4 5 korul van. :)
Sziszi tegnap azon mergelodott, hogy milyen bena a net, ma pedig en voltam a soros, mert nehezen viseltem ezt a 2 oras lepesben haladast. Idegesito volt, hogy tudtuk nem feltetlenul visz minket a GPS a jo iranyba, de valahogy ugy voltunk, hogy muszaj rahagyatkoznunk, mert voltunk olyan ugyesek, hogy egy alap terkepet sem hoztunk magunkkal. Na mindegy, ideertunk epsegben, kicsit faradtan. Amugy felesben vezettunk, csak hogy ne terhelodjunk le nagyon.
Nagyon jo volt ideerni Nancyhez, miota megtudtuk, hogy sikerul megvalositanunk ezt a nyaralast, be is terveztuk, hogy meglaogatjuk ot is. Nagyon orul o is nekunk. Ahogy korabban megismertem, meg mindig nagyon kozvetlen, jokat mesel, mosolyog, szoval nem unatkozunk. Nagyon finom vacsoraval vart minket, szoval most mar a hasunk is tele van. Ajandekokat atadtuk (Peti-nagyon orult Nancy a palinkanak :)).
Holnap ebed utan indulunk Washington fele, ahol Ancsaekkal talalkozunk.
Mara ennyi, visszamegyek beszelgetni, kihasznalom a rovidke idot, mig Nancy hazaban vagyunk.
Minden oke, puszi mindenkinek. Remelem jol alszotok, nalatok mar 3/4 5 korul van. :)
Roadtrip
Huhhh. Ez faraszto volt.
Csuf reggelre ebredtunk ma, meg Maine-ben. Csupa felho, de nem bantuk, hiszen utazas vart rank. A GPS szerint `ropke` 8 ora. Nagyjabol jol is haladtunk ugy Bostonig, de aztan a `quickest` way sajnos hirtelen `neverending`-ge valt. Tobbszor is beleszaladtunk az evszazad viharaba. Semmit sem lehetett latni az autopalyan. Volt, hogy 25 mph (ugy 40 km/h)-ra is felgyorsultunk :) Aztan kibujt a nap, akkor meg azert nem lattunk. De addig volt jo, mert amikor megpillantottuk az elottunk allo dugo meretet, lehidaltunk. Lassan a GPS is felismerte, hogy tulontul lassan haladunk. Bar ne tette volna! Milyen biztonsagos az autopalyan ket kamion koze szoritva araszolni. De nem! Terjetek le a jart utrol, mert van rovidebb, vagy gyorsabb, vagy whatever. Sejtelmem sincs, hogy mennyi lett volna, ha az autopalyan maradunk, de igy kerek 2 orat alltunk Bronx (NYC `legkedvesebb` negyede) kellos kozepen egy helyben. Pfff. Vegul 12 ora ucsorges utan vegre megerkeztunk mai vendeglatonkhoz, aki nagyon kedves, es hatalmas adag vacsoraval vart minket. Oldalas, sult krumpli, pont nekem valo! :))
Bar tovabbra sem tolongtok a megfejtesekkel... lehet, hogy tul koltoiek a kerdeseim?! ... sebaj, minden ajandekot megtartok, hehehe... szoval a jateknak annyi, de en elvezem az ujabb es ujabb kvizkerdesek kiotleset, szoval a magam szorakoztatasara, ime a maiak:
1, (ez inkabb a tegnapi, de tegnap tul ideges voltam, es elinteztem egyetlen duhongo kerdessel) Tehat, melyik nagyon hires film jelenetenek forgatasi helyszinen jartunk tegnap? Kis segitseg, hogy a `Fuss!` foszerepet jatszik benne.
2, Ez jelentos matematikai feladvany: ha a Maine allamban elo fekete emberek szamat megszorozzuk a Bronx-ban elo fekete emberek szamaval mennyit kapunk?
3, Ez konnyu, akar utana is lehet nezni, de mennyi a max autopalya sebesseg ebben a megalomanias orszagban?
Befejezem, Macinak is hagyok valami meselnivalot. Attol tartok a kepek ma sem kerulnek fel, lehet, hogy csak otthon tudjuk majd megmutogatni oket... :(
Puszi mindenkinek, es jelentkezzen aki olvas minket!
Csuf reggelre ebredtunk ma, meg Maine-ben. Csupa felho, de nem bantuk, hiszen utazas vart rank. A GPS szerint `ropke` 8 ora. Nagyjabol jol is haladtunk ugy Bostonig, de aztan a `quickest` way sajnos hirtelen `neverending`-ge valt. Tobbszor is beleszaladtunk az evszazad viharaba. Semmit sem lehetett latni az autopalyan. Volt, hogy 25 mph (ugy 40 km/h)-ra is felgyorsultunk :) Aztan kibujt a nap, akkor meg azert nem lattunk. De addig volt jo, mert amikor megpillantottuk az elottunk allo dugo meretet, lehidaltunk. Lassan a GPS is felismerte, hogy tulontul lassan haladunk. Bar ne tette volna! Milyen biztonsagos az autopalyan ket kamion koze szoritva araszolni. De nem! Terjetek le a jart utrol, mert van rovidebb, vagy gyorsabb, vagy whatever. Sejtelmem sincs, hogy mennyi lett volna, ha az autopalyan maradunk, de igy kerek 2 orat alltunk Bronx (NYC `legkedvesebb` negyede) kellos kozepen egy helyben. Pfff. Vegul 12 ora ucsorges utan vegre megerkeztunk mai vendeglatonkhoz, aki nagyon kedves, es hatalmas adag vacsoraval vart minket. Oldalas, sult krumpli, pont nekem valo! :))
Bar tovabbra sem tolongtok a megfejtesekkel... lehet, hogy tul koltoiek a kerdeseim?! ... sebaj, minden ajandekot megtartok, hehehe... szoval a jateknak annyi, de en elvezem az ujabb es ujabb kvizkerdesek kiotleset, szoval a magam szorakoztatasara, ime a maiak:
1, (ez inkabb a tegnapi, de tegnap tul ideges voltam, es elinteztem egyetlen duhongo kerdessel) Tehat, melyik nagyon hires film jelenetenek forgatasi helyszinen jartunk tegnap? Kis segitseg, hogy a `Fuss!` foszerepet jatszik benne.2, Ez jelentos matematikai feladvany: ha a Maine allamban elo fekete emberek szamat megszorozzuk a Bronx-ban elo fekete emberek szamaval mennyit kapunk?
3, Ez konnyu, akar utana is lehet nezni, de mennyi a max autopalya sebesseg ebben a megalomanias orszagban?
Befejezem, Macinak is hagyok valami meselnivalot. Attol tartok a kepek ma sem kerulnek fel, lehet, hogy csak otthon tudjuk majd megmutogatni oket... :(
Puszi mindenkinek, es jelentkezzen aki olvas minket!
Én és Maine
Helló Gyerekek!
Tegnap 4 órás próbálkozás után, az agybaj határán feladtam a kűzdelmet az internettel. És most is annyira rövidre fogom, hogy lehetőleg ne szálljon el minden sokadszorra is.
Úgy láttam, hogy a qvizkérdéseim, a kecsegtető ajándékok ellenére sem arattak nagy sikert (vagy nem olvassa senki a blogot). Úhogy mára csak egyetlen kérdésem van:
1, Hogy a ***********-ba lehet az, hogy egy tökéletes erősségű internet jel, automatikusan rákapcsolódó laptop és Zsófi kombinációja nem képes életben maradni egyetlen blogbejegyzés erejég? Grrr! Nyiván Macinak szerencsésebb keze lehet...
Na de Mainre visszatérve: a béke szigetén töltöttünk egy napot. Egyetlen rohanó embert nem látni. Ahogy Andi is mondta, itt mindenkinek saját autója és saját vitorlása is van. Onnan integetnek boldogan egymásnak az emberek. Már-már giccses.
A látványosságokat Mackó már leírta, én csak egy képet fűzök még hozzá.
Ma egy 9 órás út áll előttünk, úgyhogy legközelebb megint csak éjszaka tudunk életjelet adni. De addigra írjatok Ti is, mert így nagyon egyoldalú a kommunikáció!
Puszi Mindenkinek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)