4. nap

Újabb napsütéses reggelre ébredtünk, ezennel Maine állam Rockport nevű városában. J Egyenlőre nagy szerencsénk van az idővel, reméljük ez a továbbiakban is így lesz.
Reggeliztünk, bár a választék elég szegényes volt, de ne féljetek, éhezésről szó nincs.
Negyed 11-re beszéltük meg Andival a találkozást, ő még egy utolsót dolgozott ezen a reggelen 8-10 óra között. Bár szép tiszta idő volt, hideg szél fújt. Ennek ellenére megpróbálkoztunk a rövidnadrággal, és pólóval. J
Andi barátja is velünk tartott, felajánlotta, hogy az ő kocsijával menjünk együtt, így utasokká váltunk. Először itt a környéket jártuk be, aztán elautóztunk kb. 40 percnyi távolságra egy világítótoronyhoz. Húúúú, nagyon csinos volt. (Sziszinek lesz majd egy kvízkérdése ehhez kapcsolódóan.) Ebédre egy szendvicset ettünk, vacsira terveztünk egy közös kajálást.
Ha egy szóban kellene leírnom a mai élményemet, azt mondanám, hogy idilli. Annyira szép, rendezett házak vannak, hangulatos utcácskák, tengerpart világítótornyokkal, kedves emberek, csend és nyugalom. Próbáltuk a képekkel megörökíteni az élményt, reméljük majd ha nézitek, ti is ízelítőt kaptok a Maine-érzésből. Magát az államot Vacationland-nak (azaz Vakáció földjének) is nevezik, és jelmondata pedig: Maine, the way life should be! (Maine, ahogy élnünk kellene)
16 óra körül értünk vissza a kiindulóponthoz, egy órára elköszöntünk Andiéktól. Addig mi sétáltunk egyet a városban, Sziszi kávézott, én pedig ettem egy rebarbarás-epres pitét, mindezt a kikötőben. Remek hely egy kis pihenésre, beszélgetésre. Kis ajándékvásárlásra is futotta az időnkből az egyik helyi boltban. 17-kor találkozás ismét Andiékkal. Kérésünkre egy tengeri ételes étteremben mentünk vacsizni. Sziszi rákos cézársalátát, én pedig tengeri halas/rákos levest ettem. Hhhmmm, nagyon fincsi volt mindkettőnkké.
Most már visszajöttünk a szállásra, tervezzük, hogy időben alszunk, mert holnap nagy út vár ránk. Legjobb számítások szerint is, 9 óra autózás le délre Allentownba Nancyhez, aki Peti rokona. Allentown Philadelphia magasságában van.
Nagyon örülünk, hogy végül mégis az útiterv részévé tettük Maine-t. Mégha csak ilyen rövid időre is tudtunk része lenni az érzésnek, megérte. Huuu, én nagyon beleszerettem. J
Reméljük otthon mindenkivel minden rendben. Mi jól vagyunk, folyamatos feltöltődésben. A képek sokasodnak, lesz mit mutatni majd!

Sok puszi, Maci&Sziszi

Kvizjatekunk is folytatodik

Az ujabb kerdesek elott azonban, kihirdetjuk tegnapi nyertesunket: trataratata.... es a leggyorsabb valaszado: Sziszianyuka Szombathelyrol :))) Az on nyeremenyet a MaZso Expressz szallitja hazhoz, laza nehany het alatt :)


A teljesen helyes valaszok pedig:
1, max. 15 masodperc, mindezt fuldugulas nelkul
2, kb. 600 meter, de a `nagyon` valasz igeis helyes, mert egy kisebb kerulovel ugy egy orat tartott :(
3, a negy alulrol surolja a jo valszt, de ha kinai hadsegerben szamuljuk, akkor egy szazad


Es mai kerdeseink:
1, Mi lehet az az allat, ami hattyu meretu, de kacsanak nez ki, es Boston parkjaban
lakik?
2, El lehet tevedni egy szogegyenes autopalyan?
3, Hanyadik fenykepet lottuk el ma?

3. nap

Koszonom a szot! :)

Ahogy Sziszi mar leirta, delelott meg Bostone volt. Autoba pattantunk es a valamivel tavolabbi varosresz fel vettuk az iranyt. Elsokent egy muzeumkertet terveztunk be, de sajnos tulsagosan koraiak voltunk, meg nem tudtunk bemenni, igy mentunk a kovetkezo latvanyossaghoz. Gyalogos tavolsagra voltunk a Fenway Parktol, ami nem kisebb csapatnak, mint a bostoni Red Sox-nak az otthona. Epp meccsnapot fogtunk ki, mikor arra mentunk, mar mozgolodas volt. Termeszetesen fiatal-idos, ferfi-no, gyermek vagy felnott, szoval mindenki red sox-os oltozetben voltak. Es osszehasonlitva a celtics es red sox oruletet Bostonban, hat egyertelmuen a baseball viszi a palmat!
Ezt koveteoen ismet vissza az autohoz, mentunk a J.F. Kennedy szulohazhoz. Itt elte le elete elso 3 evet. :) Erdekes volt, tetszett mind a kettonknek.
Es vegul bostoni utunk utolso allomasa volt a Harvard Egyetem. Jo erzes volt az suli parkjaban setalgatni.
Ekkor mar 2 ora magassagaban jartunk (mi is meglepodtunk mikor ez tudatosodott bennunk, hogy mar delutan van). Indulas elott meg ebedeltunk egyet, mara egy mexikoi kajaldat sikerult talalnunk. Nagyon finomat ettunk ismet. Mindketten salataztunk, de akkora adagot adtak, hogy mar megint kifogott rajtunk az elpusztitasa. (Gondolhatjatok, hogy tenyleg mekkora adag lehetett, ha meg en sem birtam megenni :))
Indulas fel eszakra Maine allamba, azon belul is Rockportba. Ahogy egyre eszakra tartottunk, egyre inkabb keztuk ugy erezni, hogy a vilag szelen kocsikazunk. Nagyon szep helyeken jottunk keresztul, ha hasonlitani kellene, akkor talan amilyen hangulatot sugaroz egy-egy Alaszkaban jatszodo jelenet, kiveve, hogy nincsenek akkora hegyek.
Feluton soforcsere volt, en is `betortem` az autot. Most mar kezdem erteni, hogy miert kedvelik itt az automata kocsikat. Az ut nagy resze gyorsforgalmi vagy autopalya szeru volt, az utolso 40-50 merfold volt fout. Kb 3-3,5 oras utunk volt, kenyelmesen, sebesseghatarokat betartva.
Most itt ulunk Camden-ben egy nagyon hangulatos fogadoban (http://www.hartstoneinn.com/), Andi itt dolgozik. Ma sushi est van, igy mi is ettunk egy kicsit. Nemsokar megyunk vissza a szallasra, ami pedig innen kb 5 merfoldre van Rockportban. Mar bejelentkeztunk, nagyon hangulatos szallas. A panzio teraszarol ralatni a tengerre. Na majd holnap kepeket is keszitunk, hogy igazolni is tudjuk magunkat. :)

Mara ennyi. Mindenkinek sok puszi! Maci&Sziszi

Day 3. by Zsofi, vagy Sziszi, ki-ki ossza be :)

Camden, ME hivja Hungary-t!
Es ezt csak az interneten keresztul tudja. Ugyanis jelentosen lementunk a terkeprol... olyannyira, hogy a telefonom utoljara ugy 50 merfolddel ezelott talalt halozatot. Kedves csaladom, barataim, ne izguljatok tehat, megvagyunk, csak epp eletjelet nem tudunk adni. Bar ha jol meresztitek a szemeteket, talan eszrevehetitek, hogy egy vilagitotoronybol morzezunk. (majd holnap)

Na, hogy ertheto is legyen a tortenet:
A ma delelott meg Bostone volt. Tovabb gyujtottuk az ottani (eltevedos) elmenyeket. Lattuk a Red Sox stadiont, voltunk JFK szulohazaban (ahol nemhogy nem fizettunk belepot, de meg meg is vendegeltek minket) es jartunk a Harvardra is, ooo akarom mondani a Harvadron. Ez csakis valami elszolas lehetett... :) aaa, dehogy akarok en Bostonba koltozni...



Na jo, nem meselem el az egesz napot, inkabb atadom a szot Macinak.
Puszi mindenkinek, es sorry, de a kepekre meg varnotok kell egy kicsit.

2. nap

Reggel keles idoben, ugy fel 8 magassagaban. Reggeli a szallashelyen. Igazi amerikai valasztek, tojas, palacsinta, goffry, mindenfel szirup, corn flakes, gyumolcsok. Azert sikerult valasztanunk :)
10 orakur nyakunkba vettuk a varost es este 7-ig kis pihenokkel de vegig meneteltunk. Szerencsere nagyon szep idonk volt, rovidnadragos, szoknyas, sot meg naptejet is hasznalnunk kellett, nehogy leegjunk. Rengeteget mentunk, de rengeteg mindent is lattunk. Nehol a metro segitseget vettuk, de tobbsegeben gyalogos nezelodes volt. Ettunk kinait, kivalo volt az etterem valasztas, nagyon finomakat ettunk, mindezt Boston kinai negyedeben. Sok-sok kep van mar, csak meg a feltoltessel bajlodunk, de remelhetoleg hamarosan az is megoldodik.
Boston nagyon szep varos, rendezett, tiszta, kedves emberekkel talalkozunk mindenhol. Erezni, h az emberek boldogok. Nevetnek, mindenki akitol eddig barmit is kerdeztunk, elkoszoneskor hozzatette, szep napot... Hat persze, h az embernek jobb kedve lesz. :)

Most ennyi mert lejar a netklimit. Holnap utazunk fel Maine-be, ott toltunk 2 ejszakat. Remelhetoleg onnan is sikerul tudostanunk. Ideje lefekudni, kell meg energia jocskan az elottunk allo napokra is. :)

Puszi

Ajajjajj, Boston tul szep...

Haliho Kedves Olvasok!
Sajnos nem sikerul osszehozni a netet a sajat gepemen. A hulye tuzfalbeallitasok (vagy nem, de csak ez az ertelmes magyarazat) nem engednek minket kepeket feltolteni. Pedig vannak. Ugy 200. Mert egesz nap setaltunk, es majdnem mindent meg is neztunk. Gyonyoru es zold a varos, nem veletlen a Celtics szinvalasztasa.
Rovid kvizjatekunk kovetkezik, a nyertes valaszbekuldok ajandekot kapnak:

1, Hany masodperc alatt er fel egy lift az 50. emeletre?
2, Milyen messze van a USS Constitution emlekpark a Bunker Hill monumenttol?
3, Hany ember lakna jol Maci es Sziszi egy ebedre rendelt kaja mennyisegetol?
A kerdesekbol nagyjabol az is kovetheto, hogy merre jartunk ma :))

Termeszetesen, amint normalisabb nethez jutunk, azonnal potoljuk a kepes beszamolot.

Puszi Mindenkinek!

1. nap

Ahogy előre sejtettük, egy eléggé hosszúra nyúlt nap után ébredezünk. (05.29) A repülések a menetrend szerint történtek. A Róma-Boston táv számomra (Maci) nagyon hosszú volt. Jó persze próbáltam/tunk aludni, de azért valljuk be, ez nem az a pihenés. Még nekem is szűk volt egy idő után a hely, hát akkor Sziszinek…

A lényeg, hogy mi is, csomagjaink is megérkeztek egyben. A határon nem volt semmi extra ellenőrzés, megkérdezték miért érkeztünk, bescannelték az ujjainkat, megkérdezték, hogy van-e elvámolni valónk, és igazából ennyi is volt.

Az autókölcsönzőhöz busszal vittek át minket a reptérről. A tervezett autót meg is kaptuk, Dodge Caliber.

Mivel mégsem sikerült otthonról intéznünk a Boston meccsre a jegyeket, ez volt a következő intézendő. GPS kézben, Sziszi volán mögött, irány Boston belváros. Egyből bele a közepébe… Még viszonylag tűrhető forgalom volt. GPS állítom nálunk is fáradtabb volt, nem éppen állt gép létére a helyzet magaslatán. A lényeg, hogy kisebb kavargás (kb 1 óra) után, eljutottunk a bostoni arénához (TD Garden). Meglepetésünkre, az 1. jegyárusító helyen már sikerült is vennünk jegyet, arra a helyre, ahova eredetileg is szerettük volna. Gondolhatjátok, 2 NBA Konferencia döntő jeggyel a kezünkben, kellett egy rövid hatásszünet, mire felfogtuk, tényleg este mi is ott leszünk. Igaz, már pár napja tudatosodott bennem, hogy valami újszerű fog velünk történni, izgatott is voltam, de azért akkor kezdtem igazán érezni a az érzést, mikor ott tartottam a 2 jegyet a kezemben, és próbáltam elhinni, hogy ma este mi egy NBA meccsre megyünk. Nem is akár milyenre!!!

Kb. 5 óra magasságában értünk a szállásra. A várakozások szerinti a szoba. Semmi extra, a lényeg, hogy tiszta. Kicsit pihiztünk, aztán már készülődni is kellett, hogy jó időben már a csarnoknál legyünk. Hogy semmi esetre se lógjunk ki a hazai szurkolók sorából, még délután gyorsan vettünk 1-1 Celtics polót a Celtics Shop-ban. J Metróztunk egyet, az volt a legegyszerűbb módja, hogy eljussunk. A délutáni nyugis hangulathoz képest, estére benépesedett és bezöldült a TD Garden aréna környezete. Amerre csak néztünk, kis túlzással, de mindenkin vmilyen boston-i cucc volt. Nem semmi látvány volt. 1 órával kezdés előtt, fél 8kor nyitották a kapukat, persze, hogy az elsők között voltunk…

Majdnem a legtetején ültünk, de nem volt vészes a távolság, onnan is láttunk elég jól. Hát a hangulat leírhatatlan. Nem tudom mennyi a pontos befogadóképessége a csarnoknak, de 30.000 körül biztos voltunk. És ez az embertömeg, egyszerre énekel, kiabál, tapsol, szurkol…, hát egy kicsit nagyobb a hangzavar, mint egy Falco meccsen. J Szerintünk mindkét csapat játszott már ennél jobb meccset is, de így is voltak nagyon szép megoldások.

Nem mellékesen, félidő magasságában, már 23 órája voltunk fenn, küzdöttünk az álmossággal elég rendesen. Sziszi kávéval próbálkozott (mindezt otthoni idő szerint hajnali 3 óra körül), én meg antikávézóként vízzel, hogy még kibírjuk.

Végül győzött a Boston, benn vannak az NBA Final-ba. A szurkolók már mind azt skandálták, hogy lenyomják a Lakerst, úgy látszik, ők már tudnak vmit!

Éjfélre értünk vissza a szállás, és szó szerint ágynak zuhantunk. Fokyt.köv.

Puszi, Maci&Sziszi

Én is akkor ünnepélyesen felavatom a közös blogunkat Sziszivel.
Már csak 1 alvás és kezdődhet a nagy kaland! Őszintén? Izgulok. Nem azért mert, hogy messze van és sokat utazunk, meg ilyesmi, csak maga a tény, hogy elhagyom az európai kontinenst. Ilyen még előtte nem fordult elő. (Írország határeset, az még Európa, akkor is, ha egy különálló sziget)
Szóval várom/várjuk, azt hiszem Sziszi nevében is írhatom.
Ígérjük, hogy vigyázunk magunkra és épségben hozzuk vissza a másikat!
Hát akkor legközelebb már a tengerentúlról jelentkezünk.
Puszi, Maci, Eszti

Intro

Hogy szakszóval éljek, T-3-ban vagyunk. Már csak hármat kell aludnunk, és fincsi kis 14 órás út után megkezdődik a nagy kaland... Can't wait! :)