2010. június 3., csütörtök

7. nap

Jó reggelt Mindenkinek!
Míg mi néhány perce, hogy visszaértünk a hotelbe, addig az órára pillantva látjuk, otthon már munkába indulásos idő van. Fura..., mármint, az, hogy mi még csak most fogunk aludni (itt hajnali 2), Ti meg már túl vagytok rajta.
A mai napot csak gyorsan néhány mondatban mesélem, mert már nagyon álmos vagyok. Délelőtt még elmentünk Washingtonba a Légi és Űr Múzeumba. Rengeteg ember, láttunk érdekesességeket. Nagyon másra nem futotta az időnkből, menni kellett vissza a hotelhoz, mert így is már kértük őket, hogy plusz 3 óra erejéig még hagyhassuk az autókat és csomagjainkat. Az idő ma is nagyon meleg volt, nem is erőltettük a hatalmas beton között a gyaloglást, metróra váltottunk, gyorsabb is volt és kevésbé izzasztó.
3 órakor indultunk el Atlantic City-be hatan, 2 autóval. Ancsáék akkora autót kaptak a kölcsönzőbe, hogy szinte már kisbusz. Nevettünk is, hogy micsoda menők. (ja nem másért kell nekik az autó, mint hogy a csomagjaik elférjenek, már annyi mindent vásároltak) A nagy forgalom miatt este 8 órára értünk A.C.-be, jó persze közbe megálltunk enni, tankolni, ilyesmik. Becsekkoltunk a hotelbe, összeszedtünk magunkat és mentünk be a belvárosba. Már sötétben értünk be, csak a hatalmas megvilágított menő hoteleket és casino neveket láttuk, nagyon mást nem. Emberek alig voltak az utcákon, furcsállotuk, mert mi olyasmire készültünk, hogy lesz egy sétány, mondjuk a tengerpart mentén, és ott tele emberekkel, casinokkal-gépekkel, kajáldákkal. Na hát ezekből semmi nem volt. Jó fél órás keresgélés után találtunk egy bejáratot, ahol viszonylag nagy volt a mozgolódás. Hát kiderült hol vannak az emberek az utcákról. A kivülről csak fényfeliratokkal magukat hírdető hotelek, belül a szálláshelyen kívül hatalmas casino-k is. Igazából bemehet bárki, nem volt semmi ellenőrzés. Amíg a szem ellát, játékgép játékgép hátán, csillogó-vollogó minden, rulett és blackjack asztalok, meg ami egy kaszinóban lenni szokott. Mivel én még nem nagyon jártam ilyen helyen, érdekes volt a látvány. Bár még csak csütörtök este volt, mégis nagyon sok ember, furcsa mód sok nő, akik kemény pénzeket tolnak bele az automatákba. Gondoltuk, ha már ott vagyunk, mi is kipróbáljuk szerencsénket. Mi Sziszivel kemény 5-5 dollárt beleinvesztáltunk, és nyertünk 3 dollárt. Igen nem elütés, 3 dollárt. Igazából az első nyerő pörgetésnél már ki is szálltunk, gondoltunk nekünk ennyi is bőven elég. Ennek a kemény $3 is úgy örültünk, mintha több száz lett volna. Ancsáék együtt négyen játszottak meg egy $10-ost, és nekik is szerencsés kezük volt, ők 21 dollárt nyertek pluszba. Itt akkora örömujjongást csaptunk, hogy egyből megjelent egy biztonsági őr, és kérte, hogy igazoljuk magunkat. (feltételezem azt hihette, hogy több ezer dollárt nyertünk) Persze, mind elmúltunk 21 évesek, szóval semmi gond nem volt az ellenőrzéssel, mosolyogva köszönt el tőlünk a fickó. Büszkén nyereménnyel a zsebünkben távoztunk. Még egy másik helyre is benéztünk, szinte mintha a másik másolata lett volna, rengeteg gép, emberek mindenhol. Összességében egyenlőre, míg csak sötétben láttuk a várost, azt mondjuk, hogy sok értelme nem volt eljönni, mert hogy ez a hely tényleg csak erről szól. A tengerparton kívül nem sok látnivaló van. Még azért szerintem holnap teszünk 1 próbát, hogy nappali fénynél , miként fest a város, de azért sok reményt nem fűzünk hozzá. Jó persze egyszer érdekes volt látni ezt is, de nekem ennyi bőven elég is volt.
Elköszönök, mert már hulla vagyok. Holnap Philadelphia felé vesszük az irányt.
Következő bejelentkezés várhatóan onnan lesz. Képeket is majd utólag pótoljuk, meg Sziszi is írni fog, de neki ma már nem volt ereje hozzá.
Mindenkinek szép napot, jó munkát!

Puszi, Maci&Sziszi

1 megjegyzés:

Rita írta...

Akkor láttatok egy mini Las Vegast, bár ott a tömeg az utcáról sem marad el :)Jó Philadelphia-zást :) Fussatok a Rocky lépcsőn! pussz