Ééés megkerültünk!

Huston, itt két elveszett lány jelentkezik!
Szeretnénk hazajönni! :)))

Na viccet félretéve, eddig is megvoltunk, sőt nagyon is jól, csak épp a netnek voltunk kicsit hiányában. Most épp a Nagy Szürke Kutya (Grey Hound) fedélzetén zötyögünk Boston felé. Ennek megfelelően most gigamega hosszú bejegyzéssel jelentkezünk, és külön ajándékkal készültünk azon kevesek számára, akik végig bírják olvasni. De kikérdezzük! :)

Akkor Ctrl C és Ctrl V. Jó olvasást!

"The Broad Way" - ez cím akart lenni anno
Most (amikor a bejegyzést megírom, sajnos publikálni nem tudom) 06.07. este van, nálatok már hajnal. Jecáék internet lopási lehetőségét sajnos zárolták úgy egy hete. De azért írok, nehogy elfelejtsem mi volt… De nem is! Utoljára képes sztorit ígértem:

Szóval tegnap jó szokásunk szerint rengeteget mentünk. Eleinte bőszen kattogtattuk a fényképezőgépeket, minden 20 emeletnél magasabb házat lefotóztunk, aztán meguntuk.

És íme néhány kivétel a házak közül. New Yorknak milliónyi sárga cab biztosít hihetetlen jó közlekedést. Még otthoni viszonylatban sem drága a taxi, itteniben nézve pedig rettentő olcsó. Vicces ahogy a filmekben látottakhoz hasonlóan leintegetjük őket. Gyakorlatilag felteszed a kezedet, és 5 másodpercen belül megáll előtted egy kocsi. Hátul touchscreen Tv van (hírek, térképek, időjárásjelentés, stb.), meg kártyalehúzó, és a végtelen derékszögű utcáknak köszönhetően pikkpakk odatalálnak mindenhova.

Na a következő kép már igényelhet egy kis magyarázatot. Sétálgatunk, sétálgatunk, követjük az útikönyvet, egyszer csak strand hang üti meg a fülünket. De nem strand volt, csak egy szimpla szökőkút. És egy fesztivál. Alapvetően gyerekeknek szólt, de a tudomány volt a téma, így közötte a Virginia Tech University okoska diákjai saját tervezésű és / vagy gyártású robotkáikat is bemutatták. Úgyhogy Bostonban sajnos nem jutottam el az IRobot Corp.-be, de mégis láttam „élő” robotot! Szupi volt!

Ide az eső elől menekülve tévedtünk be, és mekkora szerencsénk volt! Egy régi raktárépületből kialakított piac-szerűség forgatagában találtuk magunkat. Nagyon hangulatos volt.

Aaaztán június 7-e. A nap a Broadway-nek volt szentelve. A legnagyobb feladat a jegyszerzés volt, de persze nem ment könnyen. A délelőtti jegyiroda nyitvatartást persze lekéstük. De nem baj, volt a környéken néhány boltocska. Jaa, hogy 5th Avenue a világ egyik leghíresebb vásárlóutcája? OOps! A ruhavásárlást szerdára tartogattuk, de „ajándékilag” minden létező N-nel (és nem N-nel) kezdődő boltba bementünk. Sajnos a legtöbb csalódást okozott. Az NBA boltban nem volt Celtics nadrág a méretemben. Az NBC store már nem árulja a Jóbarátok DVD-t. Az NHL bolt pedig, na erről elvárásaim sem voltak, de nagyon picike. Az ebédünket ma a NYC Public Library kertjében fogyasztottuk nagyon kellemes környezetben. Délután végül sikerült megkaparintani a jegyeket. Hosszas tanakodás és sorban állás után végül 39 Steps című Hitchkock feldolgozást választottuk, és jól tettük. A sok musical helyett egy 100 karakteres, de mindössze 4 színésszel játszott láttunk, néha eszeveszett pörgés közben. Sajnos nem lehetett fényképezni, mint ahogy általában a színházakban, de azért belinkelem, ha valakit jobban érdekel:

Június 8-a is internet nélkül telt el. Annál több friss levegővel. Gondolnátok ezt New York City kellős közepén? A Central Park frenetikus. Kár, hogy Pesten nincs ilyen. Remélem, a Margit sziget kihúzza „elsüllyedés’ nélkül, és előttetek, mint tanúk előtt ígérem, hogy jobban ki fogom használni, mint eddig (sehogy). Mi úgy döntöttük, hogy a gyaloglásból elegünk van, és drótszamarakra pattantunk. Nagyon régen bicajoztam, és nagyon jól esett. Nem tudom, hogy hogy hozták össze az építészek, de a CP kerülő túra kb. 50 %-án lefelé gurulunk, 40-en pedig vízszintesen haladunk. Nem is értettem, hogy hogyan, de alig kellett felfelé tekerni.

Sajnos a biciklibérlés nem sokkal olcsóbb, mint az autóbérlés (ja ezt a sztorit le se írtam, de ennek lehet, hogy egy külön bejegyzést szentelek majd), úgyhogy 2 óra után újra a gyalogosra vettük a figurát, és bejártuk a gyalogos ösvényeket, és a látnivalócskákat is. Egy órát még napoztunk is!
Az este pedig a kultúráé volt ismét. A múzeum mile-nak nevezett szakaszon található NY legtöbb múzeuma, és sikerült kifognunk egy fesztivált is, amikor is ingyenes volt a belépő mindenhova. A terv szerint a Guggenheim és a NYC múzeumot akartuk megnézni, de amikor megláttuk az előbbi előtt álló sort – ezt nem hiszitek el, kb. 30 méter híjján körbeért egy blokkot! – szóval én felmondtam. Ki volt csukva, hogy ennyit sorban álljak! Maci viszont ragaszkodott hozzá, úgyhogy szétváltunk. Végül ugyanannyi idő alatt Medve megtekintette a híres festők műveit a Guggenheimben, én pedig megnéztem 4 kiállítást 2 múzeumban, és gyalogoltam oda-vissza 25 tömböt. De pont egyszerre végeztünk, úgyhogy együtt sétáltunk haza. Épp időben értünk haza, mert kezdődött az NBA döntő 3. mérkőzése. Sajnos a Celtics kikapott, de a meccs, amit végül 2 különböző sportbárban néztünk meg, izgi volt!

Jajjajjjajjj. Utolsó előtti nap, és még mindig nem tudtok rólunk semmit… Bakker! Nem lesz ember, aki végigolvassa majd ezt a bejegyzést.
Rövidre is fogom. A mai nap sajnos utolért minket a rossz idő. Konkrétan egész nap szakadt az eső. Ezért aztán boltokban töltöttük a napot.

Ja említettem, hogy volt egy kis probléma az autókölcsönzővel. A bibi mostanra még nagyobbra nőtt. Történt ugyanis, hogy az interneten kinézett árnak pontosan – nem is, kicsit többet – kétszeresét zárolták a kártyámon. Kétszer. Mondjam, hogy ez kicsi híjján a teljes USA körutam budget-je? Grrr! A saját bankom! Ha nem kollégákkal beszélgettem volna, 4-5-ször negyed órát telefonon, biztos üvöltöttem volna. Ha olvassa ezt valaki bentről, szóljatok Szászi Áginak, hogy készüljön egy jó kis panaszadatlapra! hihi

Na így már nem lesz olyan rövid. Lényeg, hogy vásárolgattunk néhány cuccot, aztán pedig, hogy nagyon autentikusak legyünk, megnéztük a moziban a Szex és New York 2 mozit. Béna egy film, de ez mekkora már?! hihi

És back Real time. Csak egy pár szó még a tegnapi napról. A múlt héten kicsit lustásan közlekedtünk a városban, és nagyon sokminden maradt a legvégére. 12 óra gyaloglással felfedeztük egész lower Manhattant majd megnéztük a Boston - Lakers 4. meccset, aminek az eredményét, Danira tekintetttel nem árulhatom még el.

Na átadom a gépem Medvének is. Puszi! Most már pikk-pakk - laza 34 óra múlva - otthon vagyunk...